Nem az szabad, akit szenvedélyei irányítanak!

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Fopasztorok_ferencpapa0520.jpgFebruár 16-án a déli Angelus elimádkozásakor a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy a törvény megtartásánál annak lényegére kell figyelnünk, és át kell éreznünk a szívünkkel, hogy miben akar Isten általa segíteni nekünk.

Ferenc pápa lefordított beszédét teljes egészében közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A mai evangélium (vö. Mt 5,17–37) a „hegyi beszédből” való, és a törvény teljesítésének témájával foglalkozik: hogyan kell teljesítenem a törvényt, mit kell tennem? Jézus szeretné segíteni hallgatóit abban, hogy helyes legyen hozzáállásuk a Mózesnek adott parancsolatok előírásaihoz. Arra biztatja őket, hogy legyenek nyitottak Isten előtt, aki a törvény által valódi szabadságra és felelősségre nevel bennünket. A törvényt úgy kell megélnünk, mint szabadságunkat szolgáló eszközt. Jegyezzük meg ezt: úgy kell megélnünk a törvényt, mint szabadságunkat szolgáló eszközt, mely segít, hogy szabadabb legyek, segít, hogy ne legyek a szenvedélyek és a bűn rabja. Gondoljunk a háborúkra, gondoljunk a háborúk következményeire, gondoljunk a kislányra, aki tegnapelőtt halálra fagyott Szíriában! Rengeteg csapás, rengeteg baj. Ez a szenvedélyek eredménye, és a háborút folytató ember nem képes uralkodni szenvedélyein. Nem teljesíti a törvényt. Amikor az ember enged a kísértéseknek és a szenvedélyeknek, akkor nem ura és nem főszereplője többé életének, képtelenné válik arra, hogy akaratával és felelősséggel irányítsa azt.
Jézus beszéde négy szembeállításra épül, melyeket a következő fogalmazásmód fejez ki: „Hallottátok, hogy megmondták…, én viszont azt mondom nektek.” Ezek a szembeállítások a mindennapi élet helyzeteire vonatkoznak: gyilkosság, házasságtörés, válás és eskü. Jézus nem szünteti meg az ezekre a problémákra vonatkozó előírásokat, hanem elmagyarázza azok teljes jelentését, és rámutat arra a szellemiségre, amellyel teljesíteni kell őket. Arra bátorít, hogy a törvény formális betartásáról térjünk át a lényeget szem előtt tartó betartásra, a törvényt a szívünkbe fogadjuk be, mely szándékainknak, döntéseinknek, szavainknak és tetteinknek a középpontja. A szívből indulnak ki a jó és rossz cselekedetek.
Ha szívünkbe fogadjuk a törvényt, akkor megértjük, hogy amikor nem szeretjük felebarátunkat, bizonyos mértékig megöljük önmagunkat és megölünk másokat, mert a gyűlölet, a rivalizálás és az egyet nem értés megölik a testvéri szeretetet, mely az interperszonális kapcsolatok alapját képezi. És ez érvényes arra is, amit a háborúkról mondtam, és a fecsegésre is, mert a nyelv öl. Ha szívünkbe fogadjuk a törvényt, akkor megértjük, hogy a vágyakat irányítani kell, mert nem mindent birtokolhatunk, amire vágyuk, és nem szabad engednünk az önző és birtokolni akaró érzéseknek. Ha szívünkbe fogadjuk Isten törvényét, akkor megértjük, hogy el kell hagynunk a be nem tartott ígéretektől hemzsegő életmódot, és hogy át kell térnünk a hamis eskütétel tilalmáról arra a döntésre, hogy egyáltalán nem esküszünk, és felvállaljuk, hogy teljesen őszinték leszünk mindenkihez.
Jézus tudatában van annak, hogy nem könnyű megélni a parancsolatokat ilyen teljes mértékben. Ezért felkínálja nekünk szeretetének segítségét: nemcsak azért jött a világba, hogy beteljesítse a törvényt, hanem azért is, hogy nekünk adja kegyelmét, hogy teljesíteni tudjuk Isten akaratát, szeretve őt és testvéreinket. Isten kegyelmével mindent, de mindent meg tudunk tenni! Mi több, az életszentség nem más, mint őrizni ezt az ingyenes ajándékot, melyet Isten nekünk adott, őrizni ezt a kegyelmet. Bíznunk kell Istenben, és rá kell bíznunk magunkat, az ő kegyelmére, a nekünk adott ingyenességre, és el kell fogadnunk az ő állandóan felénk nyújtott kezét, hogy erőfeszítéseinket és szükséges elkötelezettségünket támogassa az ő jósággal és irgalommal teljes segítsége.
Jézus ma arra kér bennünket, hogy haladjunk előre a szeretet útján, melyet mutatott nekünk, és amely a szívből indul ki. Ezen az úton kell járnunk, ha keresztényként akarunk élni! Szűz Mária segítsen bennünket, hogy követni tudjuk a Fiú által elénk rajzolt utat, hogy elérjük a valódi örömöt, és mindenhol terjesszük az igazságosságot és a békét!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok; külön is köszöntöm azokat, akik Horvátországból és Szerbiából, a franciaországi Trappes-ből, a spanyolországi toledói egyházmegyéből érkeztek; és a madridi „Asunción Cuestablanca” iskola tanulóit.
Köszöntöm a biancavillai, fiuggi, apriliai, pescarai és trevisói híveket; a Serravalle Scrivia-i, Quarto d’Altino-i és rosolinai bérmálkozó fiatalokat.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír