Lenti gondolatokkal kívánunk áldott adventi készülődést, a szeretetben való elmélyülést minden kedves Testvérünknek!

"A várakozás nem tétlenség. Hányszor várom egyik testvéremet, akinek lelkemet kiönthetném! Nem jöhet. Mégis várom, hacsak valamilyen elképzelhető távoli lehetősége is van érkezésének, őt mindig várom! Hát így és még jobban kell várnom Rád, én Uram, Istenem! Boldognak nevezted azt a szolgát, aki rád várakozik. Nemcsak akkor boldog, mikor lépteidet hallja, hanem már maga a várakozás is boldogság. Nem vagy köteles megérkezni, Uram. A rekollekciós nap nem a Te kötelező megérkezésed, hanem az én várakozásom napja.

Ki is nézek az ablakon. Nem jössz-e az erdő felől? Sötétedés előtt még egyszer kinézek... azután átmegyek az oratóriumba. Ott az örökmécses fényénél döbbenek rá, hogy itt vagy, velem vagy mindennap életem utolsó napjáig. Aztán az sem igaz, hogy nem jössz; mi más a reggeli áldozás, mint Úrjövet?

Bezárom az ajtómat. A telefonzsinórt is kihúzom. Kicsi villanyt gyújtok, és még egyszer mindent végiggondolok... Mindent, vagyis a Veled való kapcsolatomat. Te hívtál meg anyám méhében, és Te közelítettél felém egészen egyértelmű módon. Milyen hálátlan vagyok, hogy ez nincs mindig az eszemben!

Most a csend mélyebb rétegeibe zuhant a kolostor. Tiéd akarok lenni, Uram, Jézus, hatalmas, örök, forró szeretetben. Mikor jössz el értem? A betegségtől, főleg a kórháztól félek, mégis vágyakozom arra a napra, amikor egyedül irgalmasságodnak köszönhetően megláthatom arcodat, Jézusom. Amikor elmúlik ennek az életnek a bizonytalansága, és többé már nem lehetek hűtlen Hozzád. A mennyország egyik legnagyobb öröme az lesz számomra, hogy nem lehet többé vétkezni, Micsoda békesség és megnyugvás lesz ez: csak szeretni fogok, bátran, egész valómmal, tisztán, fékezetlenül, örökké."

Barsi Balázs: Krisztus békéje