Májusban az Erdélyi Ferences Rendtartomány 155 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Ebben a hónapban a legkorábbi évben elhunyt testvér halála 1702-ben volt, míg a legutóbbi májusi ferences temetésre 2001-ben került sor.

Május 5: Pöhacker Gyula, P. Balázs (1917-1992). Vajdahunyadon született, 18 évesen jelentkezett ferencesnek, majd a rendi teológiát szülővárosában végezte 1937−1942 között. Gyulafehérváron szentelték pappá, azt követően a dévai rendházban szolgált. 1951-ben a rendtársaival együtt őt is Máriaradnára internálták. 1952-ben Körösbányára helyezte az államhatóság, ahol a helyi közösség elöljárója volt. 1962-ben letartoztatták és a kolozsvári katonai törvényszék rendszerellenes uszítással, hazaárulással, idegen rádiók hallgatásával, a görög katolikus hívek pasztorciójáával vádolta meg, amiért három év börtönre ítélte. Két év elteltével 1964-ben az általános állami közkegyelemmel szabadult Jilaváról. A börtönt követően a körösbányai, majd a dévai kolostor tagja volt. P. Écsy János tartományfőnök hirtelen halála után, 1982−1991 között a csíksomlyói közösség tagjaként az Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárójaként szolgált. 1991 és 1992 között a brassói kolostorban élt.

Pöchaker Balázs életének 75., szerzetességének 57., papságának 51. évében, 1992-ben halt meg Brassóban. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Május 8: Gábor János, P. Anasztáz (1908-1967). Szárhegyen született, a középiskolát Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában végezte. Tizenöt évesen jelentkezett ferencesnek, majd a rendi teológián elvégezve a szükséges tanulmányokat, 1931-ben szentelte pappá Mailáth püspök Gyulafehérváron. P. Anasztáz különösen is kitűnt a népmissziós tevékenységével a második világháborút követő időszakban. A kommunizmus éveiben a kászonjakabfalvi egyházközségben szolgált plébánosként, ott is halt meg paralízisben életének 59., szerzetességének 44., papságának 36. évében, 1967-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Papp Elek, fr. Szilveszter (1879-1956). A csíkszentmihályi plébániához tartozó Ajnádon született, 1907-ben kérte felvételét az Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjai közé, örökfogadalmát 1919-ben tette Medgyesen. A rendi nekrológium a következőket jegyzi róla: „Buzgó sekrestyés, fáradhatatlan kertész, aki hosszas betegség után halt meg az esztelneki rendházban, életének 77., szerzetességének 46. évében, 1956-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Május 10: (Dr.) Albert Antal, P. Kasszián (1883-1957). Farkaslakán született, 16 évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1904-ben ünnepélyes fogadalmat tett. 1906-ban szentelték pappá. P. Kasszián szolgálata kitűnt a népmissziók tartásában, de mellette az egyházjog doktora is volt, valamint több plébánián szolgált plébánosként. Jubiláns papként, a körösbányai kolostorban hunyt el életének 74., szerzetességének 58., papságának 51. évében, 1957-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Moldován Ernő, P. Arthur (1912-1988). Szilágysomlyón született – a gimnáziumot a székelyudvarhelyi ferences Seraphicum Collegiumban végezte. Medgyesen lépett be a rendbe 17 évesen, azt követően Vajdahunyadon tanult a rendi teológián. 1936-ban tett örökfogadalmat, a következő év nyarán pedig részesült a papság szentségében.

Olasz Pacifik, Moldován Artur, Keresztes Albin, Szőcs Dénes (guggol), Sebestyén Benjamin, Benedek Fidél, Czimbalmos Evariszt, Ambrus Kapisztrán, Darvas Optácián

Szolgálatai közé tartozott a Csíksomlyón való hitoktatás, a Mikházán való káplánkodás, a Széken való tanító és kápláni tevékenység, 1945−1948 között Szárhegyen volt tanító, azt követően a fogarasi kolostor elöljárója volt. 1950-ben kényszermunkára hurcolták, szabadulását követően rövid ideig nem szolgálhatott papként, ezért tisztviselő volt Tasnádon. Ezt követően 1955-ben tasnádi káplán, majd 1963-tól haláláig Belényesen volt plébános. Életének 76., szerzetességének 59., papságának 51. évében hunyt el. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Május 13: Sztrátya István, fr. Romuáld (1909-2001). Jobbágyfalván született, 15 évesen belépett a ferences rendbe, de a politikai és háborús helyzet miatt csak 1940-ben tehetett örökfogadalmat. Hűséges és tevékeny szolgálati helyei a következők voltak: Vajdahunyad, Kőhalom, Marosszentgyörgy, Mikháza, Máriaradna, Dés, Marosvásárhely, Körösbánya és Csíksomlyó. Csíksomlyóra 1973-ban érkezett, ahol végül haláláig szolgált, mint egy „pici pillangó”, egyszerűen, feltűnés nélkül volt jelen a közösség szolgálatára. Az állomáshelyein volt szakács, kántor és sekrestyés is. Életét az imádságos lelkület, a szerénység, az alázatosság, a türelem és az engedelmesség jellemezte.

Életének 92., szerzetességének 77. évében mint a rendtartomány legidősebb tagja csendesen hunyt el Csíksomlyón 2001-ben. A kegytemplom kriptájában nyugszik. Hagyatékában személyes iratai fénykép találhatóak.

Május 15: Dávid Alajos, P. Antal (1818-1900). A rendtartomány tanácsosa, jubiláns pap, házfőnök Udvarhelyen, itt nyilvánosan bocsánatot kért, hogy 1848-ban, fiatalon elhagyta a rendet katonáskodás céljából, ezért penitenciaként gyalog zarándokolt Gyulafehérvárról Csíksomlyóra. A provincia reformjának lelkes felkarolója volt P. Csiszér Elek és P. László Polikárppal karöltve. Egy mikházi látogatásakor váratlanul, testvérei körében hunyt el életének 82., papságának 58. évében, 1900-ban.

László Miklós, P. Polikárp (1849-1910). Nagygalambfalván született, teológiai tanár, házfőnök, rendi tanácsos, kusztos, négyszer volt miniszter provinciális, vizitátor generális a magyar- és lengyelországi provinciákban, definitor generális. P. Csiszér Elek és P. Dávid Antal mellett a rendi reform lelkes felkarolója.

Hosszas türelemmel viselt betegség után 61 éves korában hunyt el Medgyesen 1910-ben.

Szőcs Ignác, P. Izidor (1898-1995). Csíkcsomortánban született, 1916-ban lépett be a ferencesek közé, örökfogadalmát 1921-ben tette, 1924-ben szentelték pappá. Volt házfőnök Esztelneken, Tordán pedig plébános. Egy összeesküvési perben 15 év börtönre ítélték, volt a Duna-deltában kényszermunkán, de fogsága jelentős részét Szamosújvárt, a börtön bútorgyárában töltötte, együtt raboskodott a szintén 15 évre ítélt rendtársával, P. Szentmártoni Odorikkal. P. Izidor is az általános állami közkegyelem következtében szabadult 1964-ben, ezt követően visszatérhetett Tordára.

Rövid betegség után hunyt el életének 97., szerzetességének 79., papságának 71. évében Tordán, 1995-ben. Szülőfalujában temették el. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Május 18: Kukla József, P. Tarziciusz (1898-1948). Medgyesegyházán született (jelenleg Magyarország: Békés megye), teológiát a vajdahunyadi ferences teológián végzett. 1920. augusztus 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd egy év múlva szentelték pappá. Ezt követően Csíksomlyón látott el lelkipásztori tevékenységet, ennek keretében a csángó magyarokat kereste fel. Népszerű füzete az alkoholizmus ártalmairól: A nagy veszedelem (Kolozsvár, 1933). 1929-ben kitelepült az Amerikai Egyesült Államokban lévő Erdélyi Ferences Kusztódiába, ahol a Szent István Egyházközség (South Bend, IN) plébánosaként szolgált, közben 1941 és 1947 között a Katolikus Magyarok Vasárnapja hetilap szerkesztője.

1948 elején átvette a Youngstown (Ohio állam) Magyarok Nagyasszonya-plébánia vezetését, de rövid időn belül hunyt el életének 50., szerzetességének 34., papságának 27. évében.

Május 21: Kuli László, fr. Krizánt (1906-1983). A Szilágy megyei Szalacson született, 29 évesen jelentkezett ferencesnek. Az ünnepélyes fogadalmat 1940-ben tette le. A rendi feljegyzések szerint jámbor és szerény ember volt. Életét a gyulafehérvári rendházunkban fejezte be, életének 77., szerzetességének 48., örökfogadalmának 43. évében, ugyanott temették el 1983-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Május 24: Stöckl János, P. Hermenegild (1908-1988). Aradszentmártonon született, két másik fiútestvére is ferences szerzetes volt. P. Hermenegild 18 évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1931-ben végleg elkötelezte magát a ferencesi életállapotra. Szolgálatai közül kiemelkedő a népmissziók, lelkigyakorlatok nagyszámú megtartása, különösen is német nyelven. Idős korában egészsége helyrehozatalának érdekében Németországba ment kezelésre, ott is halt meg Umlingen-Uigendorf városában, életének 80., szerzetességének 63. évében, 1988-ban. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Május 26: Genszky Béla, P. Jukundián (1891-1969). Tizenkilenc évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1916-ban tett örökfogadalmat és még abban az évben pappá is szentelték. Okleveles tanító, a klasszikus tantárgyak tanára, jubiláns pap, házfőnök, rendi tanácsos, valamint népmissziós is volt. A kommunista börtönt megjárva, plébánosként kapott engedélyt a papi szolgálatra, Aradújfaluban. Ott is halt meg, váratlanul, szívinfarktusban, életének 78. évében, 1969-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Kápdebó Elemér, P. Lambert (1891-1975). Gyergyóditróban született, 1923-ban tett örökfogadalmat, majd egy év múlva részesült a papság szentségében. Jámbor szerzetes volt, aki a mindennapokban kitűnt az egyszerűség és alázat gyakorlásában.

Életének 84., szerzetességének 56., papságának 51. évében hunyt el a kőrösbányai rendházban, 1975-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

(Dr.) Benedek Simon, P. Fidél (1907-1979). Székelyszentléleken született, 1923-ban jelentkezett ferencesnek, a középiskolát 1924−1927 között Csíksomlyón fejezte be. A rákövetkező négy évben elvégezte a rendi teológiát és 1930. december 21-én szentelték pappá a püspöki székhelyen, Gyulafehérváron. A történelemtudomány doktora volt, korábban klerikus magiszter, provinciai titkár és rendi tanácsos. Szakszerűen kutatta fel a provinciánk történetét és számos publikációja jelent meg. 1948-ban, a provincia megpróbáltatásának kezdetén egy lélekként választották meg rendtársai tartományfőnöknek. Nehéz szolgálatát 31 éven át folyamatosan viselte, hűsége töretlen maradt a rendtársaihoz és az anyaszentegyházhoz.

Meghalt életének 72., szerzetességének 55., papságának 49. évében 1979-ben. Esztelneken temették el a testvérekkel és a világi papsággal körülövezve. Márton Áron püspök a temetésére külön személyt küldött, aki az érte mondott szentmisében méltatta érdemeit, egyház(a) iránti hűségét. Hagyatékában személyes iratai, kéziratai, fényképe található.

Kép: Seress Szolán és Kápdebó Lambert ferences papok az aranymisés Márton Áron püspök társaságában. Kőrösbánya, 1974.

Összeállította: Jonica Xénia

www.romkat.ro