XIV. Leó pápa május 8-án, megválasztása napján olyan mellkeresztet viselt, amely az Ágoston-rendhez köthető szentek csontereklyéit őrzi, köztük Szent Ágostonét és édesanyjáét, Szent Mónikáét.

A kereszt közepén Szent Ágoston, a kiemelkedő egyházatya ereklyéje van, aki azt tanította, hogy a benső élet útján járva találunk rá Istenre, és hogy hittel és értelemmel fogadjuk be az Ő szavát, hogy majd továbbadhassuk azt másoknak. A kereszt, amelyet XIV. Leó pápa viselt, amikor először megjelent május 8-án, megválasztása napján a Szent Péter-bazilika központi erkélyén, gazdag és mély üzenetet hordoz.

A hippói püspök ereklyéje mellett – aki az Ágoston-rend lelki atyja volt, és Regulája és írásai révén szerzeteseket, szerzetesnőket és világiakat inspirált –, négy másik szent csonttöredékei is megtalálhatók: Szent Mónikáé a tetején, Villanovai Szent Tamásé a kereszt vízszintes szárának jobb oldalán, Boldog Anselmo Polancóé a vízszintes szár bal oldalán és Tiszteletreméltó Giuseppe Bartolomeo Menochióé az alján.

Az Ágoston-rend ajándéka

Az ereklyéket Josef Sciberras atya, az Ágoston-rend általános posztulátora választotta ki, hogy a rendfőnökség ezzel ajándékozza meg Robert Prevost testvérüket bíborossá avatása napján, 2023. szeptember 30-án. Mindegyik ereklye az ágostonos családhoz kötődő szentek csonttöredékeit tartalmazza, akik a hűség, a reform, a szolgálat és a vértanúság eszményét testesítik meg.

Josef Sciberras, aki örömmel üdvözölte az új pápa megválasztását, a vatikáni médiának elmondta, hogy Prevost bíboros mélyen meghatódott, amikor a Szent Mónika nemzetközi kollégium ebédlőjében, az ő tiszteletére rendezett ünnepségen átadták neki a mellkeresztet. Tudta, hogy mostantól a szívéhez közel fogja viselni Szent Ágoston és édesanyja, Szent Mónika ereklyéit.

„A konklávé előtt egy nappal, múlt kedden, üzenetet küldtem neki, amelyben azt tanácsoltam, hogy viselje az általunk ajándékozott keresztet, hogy Szent Ágoston és Mónika oltalmát élvezze. Nem vagyok biztos abban, hogy az én javaslatom miatt választotta-e, de amikor láttam, hogy a beiktatási eskü során, majd a bazilika erkélyén való megjelenésekor is ezt viselte, bár több kereszt közül választhatott volna, nagyon boldog voltam” – mesélte a szerzetes.

Szent Mónika és Szent Ágoston

A hippói püspök csonttöredéke XIV. Leó mellkeresztjében Szent Ágoston rendjére is emlékeztet, amelyet az Apostoli Szentszék 1244-ben alapított, és amely az évszázadok során fokozatosan magáévá tette az ő életideálját, és a közösségi élet, az intenzív apostoli tevékenység, a tanulmányok és az elmélyült lelkiség révén a szentség gyümölcseit hozta.

Szent Mónika ereklyéje Ágoston és édesanyja közötti mély kapcsolat jelképe is, aki erős és állhatatos asszony volt, és aki könnyei és fáradhatatlan imádsága révén elérte fia megtérését. A szent püspök a Vallomásokban Isten ajándékaként dicséri anyja erényeit.

Ferenc pápa különösen tisztelte Szent Ágostont: bíborosként, majd pápaként is gyakran imádkozott a római Szent Ágoston-bazilikában található sírja előtt. Az Ágoston-rend számára Mónika alakja elválaszthatatlan fia megtérésének és megszentelődésének tapasztalatától, amely az ágostoni lelkiség alapja.

Villanovai Szent Tamás (1488–1555)

A 15–16. század fordulóján élt Ágoston-rendi Villanovai Szent Tamás valenciai püspök a szerzetesi élet megreformálója volt, a nyájáért élő pásztor példaképe. Nagy figyelmet fordított a szegényekre, és támogatta a missziókat az Újvilágban. Kiváló teológusként 1550-ben a spanyol Valenciában megalapította a ma is működő szemináriumot, még azelőtt, hogy a Trentói Zsinat szabályozta volna a papképzést.

Boldog Anselmo Polanco (1881–1939)

Teruel (Aragónia, Spanyolország) püspöke, a spanyol polgárháború (1936–39) idején zajló vallásüldözés vértanúja, aki a végsőkig kitartott, és életét adta a rábízott lelkekért. „Amíg csak egy [hívő] is marad az egyházmegyémben, addig maradok” – mondta. Hűséges maradt mind a pápához, mind a népéhez; rendíthetetlen hitéért és az evangélium tanúságtételéért végezték ki.

Tiszteletreméltó Giuseppe Bartolomeo Menochio (1741–1823)

Porphyreon (ókori város Föníciában, a mai Libanon területén – a szerk.) címzetes püspöke és 1800-tól az Apostoli Palota sekrestyése volt. Bátorsággal és rendíthetetlen hittel vezette az Egyházat a napóleoni viharok idején, és a legnehezebb időkben is hűséges maradt a pápához. A római egyház egyik meghatározó alakja volt; szentség hírében halt meg 1823. március 25-én. 1991-ben II. János Pál pápa elismerte hősies erényeit. Ő képviseli a kuriális lelkipásztort; az egyetlen püspök, aki nem volt hajlandó hűséget esküdni Napóleonnak, és teljes mértékben a római nép szolgálatába állította életét.

A hit megvallása

Szent Ágoston, Szent Mónika, Villanovai Szent Tamás, Boldog Anselmo Polanco és Tiszteletreméltó Giuseppe Bartolomeo Menochio erekyjéit az Ágoston-rend általános posztulátora, Josef Sciberras őrizte ereklyeszekrényben, amíg oda nem adta Antonino Cottonénak, hogy helyezze el azokat a mellkeresztben, amelyet később a rendtársuknak, a jelenlegi pápának ajándékoztak.

„Ez nem egy egyszerű dekoráció, hanem a hit látható megvallása és valódi lelkipásztori irányultság. A benne lévő ereklyék az Ágoston-rendhez kötődő szentek alakjait idézik fel, akik a hűséget, a reformot, a szolgálatot és a mártíromságot testesítik meg – mindazokat az értékeket, amelyek megvilágítják és támogatják az új pápa szolgálatát” – magyarázta Josef Sciberras.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír