A 2025-ös jubileumi szentév keretein belül Rómában július 28. és augusztus 3. között rendezték meg a Jubileumi Ifjúsági Találkozót (JIT) több mint egy millió fiatal részvételével, akik a világ 146 országából érkeztek az Örök Városba. A Gyulafehérvári Főegyházmegyében működő FIF (Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség) buszos zarándoklatot szervezett az eseményre, száz fiatal részvételével. Az ő rövid élménybeszámolóikat alapján kaphatunk átfogó képet az esemény hangulatáról, lelki hatásairól.

Hosszú volt az út Rómáig. Az elmúlt hónapok folyamán több esemény is hatással volt a mindennapjaimra. Jók és kevésbé jók egyaránt. Ezek olykor megerősítettek, olykor elbizonytalanítottak. Ugyanakkor, lehetőségem volt különböző szolgálatokban is részt venni. Ezek megerősítettek a hitemben. Abban, hogy értékes ember vagyok, de közben elfáradtam. Elsősorban lelki téren. Így a zarándoklatomnak több célja is volt: hálaadás, lelki feltöltődés, illetve imádság a megújulásért és bátorságért. A zarándoklat során sok szép helyet és épületet láttam, amelyek szépségét nehéz lenne szavakban kifejezni. Hálás vagyok, hogy ezeket a csodákat a saját szemeimmel megtekintettem. Amiért viszont leginkább hálás vagyok, az hogy a jó Isten megajándékozott szerető és szerethető útitársakkal. Az ő jelenlétük elfeledtette velem az út fáradalmait, nekik köszönhetően végig vidám és lelkes maradtam. Sok vidám pillanatnak, valamint mély és őszinte beszélgetésnek voltam részese. Ezek által feltöltődtem, épültem, valamint én is erősítettem és segítettem másokat. Jó érzés volt tudni és megtapasztalni, hogy a jó Isten végig közöttünk volt. Mindvégig éreztük az ő jelenlétét, figyelmét és útmutatását.

Önmagamat Jézushoz a Tor Vergatán tartott szentségimádás során éreztem a legközelebb. Néhány perc erejéig teljesen sikerült kizárnom a külvilágot. Csak ő és én voltam. Felemelő érzés volt. Másnap a pápai misén egy kisebb szivárvány megjelent az égen, jelezvén, hogy Isten figyel ránk, a remény zarándokaira. Ezáltal megmutatta, hogy milyen csodálatos az ő szeretete. Most, hogy véget ért az út, sok mindent hoztam magammal. Képeket az Örök Városból, embereket és emlékeket a szívemben. Ezenkívül új lelkesedést az új feladatok megvalósításához. Egy út véget ért mindannyiunk számára, de nemsokára újak kezdődnek majd. És a jó hír, hogy ezeken az utakon sem leszünk egyedül, mert velünk lesz a jó Isten! Legyen minden Isten legnagyobb dicsőségére! 

Bakó Lóránd, Marosvásárhely

Hálatelt szívvel gondolok vissza a római zarándoklatra. A jó Isten kegyelmének tartom, hogy részt vehettem ezen az eseményen. Ezáltal közelebb kerültem hozzá. Sok mindenre rávezetett a zarándoklat során. Ráismertem szeretetére a napsütésben, amikor átléptem a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában lévő szent kapun. Hallottam szavait Fábry Kornél atya prédikációján keresztül a magyar szentmisén. Tor Vergatán válaszolt a kérdéseimre, amikor együtt virrasztottunk több mint egy millió fiatallal. Itt éreztem megbocsátásának erejét is, éjjel amikor az esőben lemosta rólunk bűneink minden foltját. Éreztem jelenlétét a nehéz helyzetekben is, melyek által fejlődhettem türelmemben, kitartásomban, önismeretemben. De jelen volt a barátaim tekintetében, mosolyában és öleléseiben. Gondviselése ott volt utunk minden pontján. Nem hagyott magunkra egy pillanatra sem. Istennel együtt zarándokoltunk a remény útján.

Biliboc Mónika, Gyimesbükk

Elsősorban úgy éltem meg ezt az utat, mint egyfajta megkoronázását az egyetemi éveimnek. Hálaként ajánlottam fel Istennek mindazért, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekben mindig reményt adott embereken vagy lehetőségeken keresztül. Sokszor adott erőt, amikor úgy éreztem, képtelen vagyok tovább menni. Másodsorban a családomért ajánlottam fel a zarándoklatot: a szüleimért, a testvéremért és a családunk egységéért. Azért, hogy még mélyebben megtapasztalhassuk Isten jelenlétét egymásban. A zarándoklat során voltak pillanatok, amikor inkább éreztem magam turistának, mint zarándoknak a hatalmas tömeg és az elcsendesedés nehézségei miatt. Mégis, amikor sikerült igazán rá figyelni, mély és felemelő élményekben volt részem. Ilyen volt például a hosszú várakozás a Szent Péter-bazilika bejárata előtt, amikor együtt imádkoztuk a rózsafüzért. Közben más kultúrák dicsőítő énekei is felhangzottak körülöttünk. Egy másik emlékezetes pillanat a Taizé-imaalkalom volt, amit a Santa Maria in Aracoeli-bazilikában tartottak. Ott valóban lehetőség nyílt az elcsendesedésre és az Istennel való mélyebb találkozásra. Más nemzetek fiataljaival együtt dicsőítettük őt. Különösen megható volt a zarándoklatunk Tor Vergatában, ahol végig kísért a gondolat: „Uram, ezek a fiatalok mind érted vannak itt.” Ez mély hálával töltött el. Végül kiemelem a pápa által vezetett virrasztást és szentmisét. Ezek az alkalmak különösen mélyen érintettek, leginkább azért, mert ennyi fiatal együtt, fáradtan, a nehézségek ellenére is mosollyal az arcán, csillogó szemekkel imádkozott. Mert tudtuk: ő ott van.

Boér Szilvia, Csíkkarcfalva

A remény zarándokának lenni. Leginkább ezt tanultam meg a zarándokúton. Nem volt zökkenőmentes a csapat ottléte, de mégis megtanította nekünk, hogy reményben élni azt jelenti, hogy bár a helyzeten nem tudunk változtatni, a hozzáállásunkon igen. Isten úgy formálja útjainkat, hogy az nekünk kedves legyen. Hálás vagyok a zarándokúton megtapasztalt minden fáradságért, várakozásért, türelmetlenségért. Emellett a ebből kialakuló szépségeknek és barátságoknak. Örök élmény volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül, hanem a világban több mint egy millió másik fiatal imádkozik együtt és külön a világunkért.

Galaczi Gabriella-Melinda, Gyimesbükk

Nem is tudom, hogyan lehet szavakkal leírni a zarándoklatot azok számára, akik nem tudtak részt venni. Egész héten annyira erősen éreztem Isten jelenlétét, hogy sokszor csak úgy folytak a könnyeim, és arra gondoltam, lehet, hogy ő ennyire szeret engem/minket? A jó Isten szeretete és kegyelme mindenhol ott volt számomra ezen a héten, a levegőben, amit belélegeztem, egy barát vagy épp egy idegen mosolyában, a napsütésben. Örökké hálás leszek ezért a zarándoklatért.

Gegő Julianna, Csíkszereda

Ezt a zarándoklatot a papi hivatást érzőkért, kispapokért és minden felszentelt katolikus papért ajánlottam fel. A zarándoklat alatt több lehetőséget adott az Úr a hitben való fejlődésre. Váratlan kihívásokkal és csodákkal átitatott zarándoklat volt számomra. Legemlékezetesebb pillanataim a szentek nyughelye melletti imák voltak. Mélyen érintett, hogy azon szentek sírjánál helyezhetem Isten elé imaszándékomat, akiknek példája a mindennapjaimban reményt ad. Legemlékezetesebb élményem is ehhez kapcsolódik. Carlo Acutis szívereklyéjének meglátogatása a San Marcello al Corso-templomban mélyen megérintett, talán kijelenthetem, ez volt a legintenzívebb istenélményem az egész zarándoklat során. Örömmel töltött el, hogy Isten minden helyzetben jelen volt. Megmutatta dicsőségét a Vatikánban, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában tartott magyar nyelvű szentmisén, Tor Vergatán, de még a római metrón is. A zarándoklat alatt mélyült bennem az igazság, miszerint ,,Istennél semmi sem lehetetlen”, és ,,minden lehetséges annak, aki hisz” (vö. Lk 1,37 és Mk 9,23).

Gergely Boróka, Székelyudvarhely

Számomra ez a zarándoklat megmutatta, hogy ha a körülményeken nem is tudok változtatni, akkor változtathatok a hozzáállásomon. A nehezebb pillanatokat igyekeztem úgy felfogni, hogy a jó Isten csak megerősít általuk, türelemben, alázatban, kitartásban. Életre szóló élmény volt, hogy a barátaimmal vehettem részt ezen a jubileumon, és hála van a szívembe, hogy rengeteg fiatalnak fontos a hite és a közösség ereje.

Ilyés Gyopár, Fenyéd

A remény évében sikerült elzarándokolnunk Rómába. Ebben a jubileumi szentévben hét támpontot kaptam, melyek segítenek reményt adni: Isten feltétel nélküli szeretete, az ima csendje, a közösségek, Isten gondviselése, a bűnbánat, a remény forrása, mások példája (szentek élete). A zarándoklat ideje alatt folyamatosan megtapasztaltam a jó Isten gondviselését. A legkiemelkedőbb élményem a Tor Vergatan való találkozás volt a pápával, valamint a közös virrasztás. Elindultunk feltérképezni a terepet, és azt tapasztaltuk, hogy mindenki elkezd futni valamerre. Hirtelen arra kaptam magam, hogy én is futok. Sikerült első sorból látnom a pápát. De nem a pápa volt fontos, hanem az, hogy általa mintha jó Istent láthattam volna, mert ő az egyház látható vezetője. Nagyon szép élmény volt a közös virrasztás. Nagyon megható élmény volt, hogy ennyi fiatallal közösen imádkoztam. Illetve a másnapi közös ébredés során tapasztalhattam meg azt az érzést, hogy ha ennyi keresztény fiatal van, akkor van jövője a kereszténységnek.

Lőrincz Anikó, Szentegyháza

Az úton Róma fele a pap bácsi megkérdezett mindannyiunkat, hogy miért veszünk részt ezen a zarándoklaton, és hogy miért, kiért ajánljuk fel utazásunkat. Nehéz volt megválaszolni a kérdést. Két barátnőmmel csak úgy elhatároztuk, hogy jelentkezünk a FIF zarándoklatára. Szinte biztosak voltunk abban, hogy jó élmény lesz, de annál több lett. Lényegében maga a zarándoklat is kegyelem, főleg ha Rómában, az örök városban élhetjük meg, akkor ugyan érezheti ennek az útnak az erejét. Hálás vagyok Istennek, hogy átélhettem a JIT minden percét, láthattam, ahogy több ezer fiatal a város utcáin énekelve, tapsolva dicséri Istent. Minden nap meglátogattunk több templomot, így sikerült mind a négy szent kapun átjutnunk. Mindenhol tudtunk kicsit megpihenve Istenre összpontosítani. Még mindig elevenen élnek bennem az élmények, érzések, de leginkább a közösség megtartó erejét emelem ki. Idegenként indultunk erre az útra, de barátokként tértünk haza. Ott voltunk egymásnak az imákban, az öröm töltötte percekben, a türelmetlenségben, a szenvedésben. Mindig próbáltunk segítő kezet nyújtani egymásnak. Annyi meghatározó élmény éltem meg, hogy nehéz egyet is kiemelni közülük, de talán az igazi zarándoklat jelentését akkor értettük meg, amikor szombat este a Tor Vergatan tartott virrasztáson együtt imádkozhattunk a pápával. Rajtunk kívül több mint egy millió fiatal vett részt ezen az eseményen. Az éjszakát ott töltöttük a szabadban és vártuk az új napot, a reggeli szentmisét. Ha most újra meg kellene válaszolnom Csont Ede pap bácsi kérdését akkor csak annyit mondanék: „Azért jelentkeztem, hogy Isten közelséget még inkább megtapasztaljam egy ilyen kivételesen alkalom során is, főleg a szentévben, és hogy még jobban erősödjek a benne való hitemben.” Számomra az jellemezte igazán a zarándoklatot, ahogy az Fábry Kornél püspök prédikációjában is elhangzott: véletlenek nincsenek, csak isteni gondviselés.

Tabarta Bernadett, Sepsiszentgyörgy

A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség buszos zarándoklatán vettünk részt a testvéremmel, Pálmával. Kihasználtuk a lehetőséget, hiszen az életben csak egyszer vehetünk részt fiatalként Jubileumi Ifjúsági találkozón. Már a buszon Csont Ede pap bácsi nagyon szépen bevezetett minket abba, hogy az Ószövetség szombat- és Jóbel-éveiben a földek mindig visszakerültek eredeti tulajdonosukhoz. Mi is ezzel a lelkülettel lettünk a remény zarándokai, azaz ahogyan a logó is írja: „peregrinantes in spem”, hogy lelkünket és életünket a teljes búcsú kegyelmével újból visszaadhassuk mennyei tulajdonosának, a jó Istennek. A hatalmas tömeg, a meleg, a sok gyaloglás és a sorban állás sok nehézséget okozott. Mégis annyira színes és egyedi élmény volt az út, hogy kincsként tekintek rá.

Átmehettünk mind a négy szent kapun, szentmisén vettünk részt a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Ezenkívül a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikában is jártunk. Felemelő volt kicsi és hétköznapi emberként ilyen díszes és szent helyeken járni. Megtapasztaltuk a földi mennyországot. Szentek, boldogok és pápák sírjaihoz és ereklyéihez látogattunk el, mint például Sienai Szent Katalin, Ferenc pápa, Loyolai Szent Ignác. Emellett megtekintettük Boldog Carlo Acutis szívének perikardiumát is. Talán be sem tudnám fejezni a sort, hiszen Róma „a szentek tárháza”.

Egy felejthetetlen emlék marad zarándoklatunk utolsó estéje, amit a Tor Vergata nevű kerületben töltöttünk. Ezen az estén együtt virrasztottunk XIV. Leó pápával, majd vasárnap részt vettünk az általa celebrált szentmisén. Kitartást igényelt órákon át állni, amíg kijutottunk a helyszínre, tolongani az egymillió főt számláló fiatalokból álló tömegben, valamint a földön aludni matrac nélkül. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy teljesen megérte.

Isten mindannyiunkat meghív arra, hogy a remény zarándokai legyünk. Nekem ez a római út segített abban, hogy Istenre tekintsek, hogy megéljem a meghirdetett jubileum lényegét, éljek az Úr által közvetített kegyelmekkel, és a szentekre figyelve motivációt kapjak a reményre. Ma is lehet szentként élni.

Tóth Jácinta, Székelyvarság

A római zarándoklatot a nagyszüleimért ajánlottam fel, akik mindig is példaképek voltak számomra a hitben. Már az első nap megérintett a város nyugalma és méltósága. A legemlékezetesebb élményem a Tor Vergatán tartott pápai szentmise volt, ahol ezrek imádkoztak együtt. Felemelő érzés volt ennyi keresztény fiatallal egy helyen lenni.

A zarándoklat során többször is éreztem Isten jelenlétét. A közös imádságokban, csendes pillanatokban és a meghitt beszélgetésekben. Hálás vagyok, hogy bejárhattam a kereszténység szent helyeit, és hogy közösségben élhettem meg a hitemet. Hálás vagyok azért is, hogy ebben a jubileumi évben átmehettem mind a négy szent kapun. Ez nagyon sok reménnyel töltött el!

Köszönöm a szervezőknek, a csoportnak és a családomnak, hogy részese lehettem ennek az útnak. A szívemben békével, hálával és megerősödött hittel tértem haza. (Vincze Aliz, Kolozsvár)

Major Barna

www.romkat.ro