A hegy csöndjében imádkozott,

szíve az ég felé nyílt,

és az isteni szeretet

láthatatlanul átölelte.

 

 

 

 

Nem emberi kéz érintette,

nem szó, nem kard, nem láng,

hanem a szeretet mélysége

vájt jelet tenyerébe.

 

Sebek nyíltak,

de bennük nem fájdalom lakott,

hanem a Megfeszített közelsége,

a megváltó szeretet.

 

A test megtört,

de a lélek kitárult,

eggyé forrva Krisztus szívével,

mint tűz a parázsban.

 

És ma is hív a jel:

nem a seb a titok,

hanem az, hogy a kereszt

mindannyiunkban szeretetté válhat.

2025. szeptember 17., Székelyudvarhely