Családi nevén Luca Antonio Pirozzo. Gyermekkorától rendkívül jámbor életet élt. Egyszer valakitől hatalmas pofont kapott a nyílt utcán, mire alázatosan odafordította a másik orcáját is. Belépett a Szeplőtelen Fogantatás testvérületbe. 18 éves korában szeretett volna szerzetbe lépni, de csak 1609-ben tudott belépni a minoritákhoz Mesoracában. Számos nehézség után 1610-ben tett fogadalmat. A kolostorban a laikus testvér megszokott munkaköreiben tevékenykedett: az asztalnál szolgált, a kertet gondozta és koldult a városban.

1582. augusztus 26-án született Itáliában, Bisignanoban.

Szigorú aszkézisben és a szegények iránti szeretetben élte le életét. Fiatal korától gyakran volt elragadtatása, ezért „eksztatikus barát”-ként emlegették. Megkapta a prófétálás, a szívekben olvasás, a csodák és a beléöntött tudás adományát. Analfabéta volt, ezért a tudását eleinte nagy kétkedéssel fogadták elöljárói, ezért egy érsek és professzorok bizottsága előtt számot kellett adnia rendkívüli adományainak hitelességéről. Az általános rendfőnök magával vitte tanácsadónak calabriai és szicíliai vizitációs útjára. XV. Gergely (1621-23) és VIII. Orbán pápa (1623-44) is Rómába kérette, s Humilis testvér éveket töltött ott, imáival és tanácsaival támogatva a pápákat. 1628-ban azt kérte elöljáróitól, hogy engedjék el misszióba. Kérését nem teljesítették. Amikor gyóntatója és későbbi életrajzírója megkérdezte, mit tud kérni az Úrtól annyi imádságban, Humilis testvér azt felelte: „Én csak azt mondom Istennek: »Uram, bocsásd meg bűneimet és add, hogy úgy szeresselek, ahogyan téged szeretni kell; és bocsásd meg az egész emberiség bűneit, és add, úgy szeressenek, ahogyan téged szeretni kell«”.

Humilis testvér 1637. november 26-án Bisignanoban halt meg.