A mai rorátés hajnal arra hív, hogy engedjük Istent tanítani minket. Izajás próféta szavai békét és irányt kínálnak: „Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik… Ha megtartottad volna parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a folyam.”

Jézus pedig keserű őszinteséggel mutat rá, milyen könnyen bezárkózunk: vannak, akik sem a próféta szigorúbb hangjára, sem a Messiás szelíd közeledésére nem nyílnak meg.

Ez a kettősség minden korban jelen van. Ott van a kétkezi munkás fáradt vállán, az értelmiségi túlzsúfolt gondolataiban, a fiatalok bizonytalanságaiban, a diákok útkeresésében.

Ott van bennünk is: vágyunk a békére, de sokszor nem figyelünk arra, aki a béke forrása.

Isten ma azt kéri: engedjük, hogy vezessen.

A bűnbánónak azt mondja: ne félj visszafordulni, nálam az újrakezdés mindig lehetséges.

A jóra törekvőnek: ne elégedj meg a tegnapi lépéssel, ma tovább hívlak.

A felszínes vagy megszokásból élő kereszténynek: nem a látszat érdekel, hanem a szíved; gyere közelebb.

Advent második hetében különösen is megvakít minket a rohanás. Könnyen a „nem táncolok, nem sírok” nemzedékévé válunk, amely sem a hívást, sem a figyelmeztetést nem veszi komolyan. Jézus azonban nem vádolni jön, hanem felrázni: valódi, tartalmas karácsony csak ott születik, ahol a szív meghallja Isten szelíd tanítását.

Legyünk hát olyan emberek – felnőttek és fiatalok egyaránt –, akik megmernek állni. Akik elhiszik, hogy Isten útja nem elvesz, hanem életet ad. Ha most figyelünk, békénk valóban „folyamként” árad majd. 

Imádság

Uram, tanítóm és vezetőm,

köszönöm, hogy ma is megszólítasz. Add, hogy szívem ne legyen zárva,

se a bűnbánat, se az öröm, se az irgalmad hívása előtt.

Tisztíts meg minden megszokásból, ami eltávolít Tőled,

és formálj olyan emberré, aki engedelmesen, bizalommal járja utadat.

Áldd meg adventi készületemet, hogy karácsony öröme

ne csak külső ünnep legyen, hanem belső újjászületés.

Ámen. 

Útravaló mondat

„Engedd, hogy Isten tanítson ma – és békéd olyan lesz, mint a folyam.”

Szilveszter Barát Blogja