„Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk."

(1Jn 3,1)

Egy különleges időszak veszi kezdetét – egy év, amely visszavezet bennünket a forráshoz. Ahhoz a pillanathoz, amikor Isten nevünkön szólított, és örökre magához kötött. A keresztség nem csupán egy múltbeli esemény, hanem élő valóság: identitás, küldetés és ajándék.

Jézus a Jordán vizébe lépett, hogy megszentelje azt – és velünk együtt belépjen az életünk legmélyebb valóságába. A Keresztség éve arra hív, hogy újra felfedezzük: kik vagyunk Krisztusban, hová tartozunk, és mire kaptunk meghívást.

Ez az év a megújulás ideje. Az emlékezésé. A hitünk felébresztéséé. Annak felismerése, hogy mindannyian küldetésben járó, megkeresztelt tanítványok vagyunk. 

Kérdések:

Mit jelent számodra ma a keresztség: inkább egy múltbeli esemény vagy egy élő, mindennapi valóság?

Tudod-e, mikor és hol kereszteltek meg téged? Fontos számodra ez az emlék?

Érezted-e már életed során, hogy a keresztséged erőt, irányt vagy kapaszkodót adott egy nehéz helyzetben?

Szerinted mennyire segít az Egyház abban, hogy a hívek tudatosan megéljék keresztségi hivatásukat?

Mit gondolsz: a keresztség inkább személyes ajándék vagy közösségi küldetés?

Beszélsz-e otthon, a családban a hitről és a keresztség jelentőségéről?

Mit segítene leginkább abban, hogy mélyebben megéld a keresztségedet? (tanítás, közösség, lelki alkalmak, személyes kísérés stb.)

Mit vársz a Keresztség évétől a gyulafehérvári főegyházmegyében?

Válaszaid segítenek abban, hogy közösségünk jobban szolgálja a megkereszteltek lelki megújulását.

Urbán Erik OFM