Ma három téma találkozik: könyörgünk a világ éhezőiért, lezárul a házasság hete, és itt az utolsó farsangi vasárnap. Elsőre külön világok. De az evangélium mélyebbre visz. Nem a felszínről szól – hanem a szívről. Nem csak arról, mit teszünk, hanem arról, mi lakik bennünk. A mai üzenet nem moralizál, nem riogat. Irányt mutat: a döntéseink számítanak. És nem vagyunk egyedül a döntéseinkben. A templom nem a kiváltságosok klubja, hanem a kegyelemre szorulók otthona. Az Eucharisztia nem jutalom, hanem erőforrás az úton. Ha szeretnél megállni egy pillanatra a felszínes sodrásban, és rákérdezni: mi vezet engem valójában? – ez a prédikáció neked szól.

Könyörgő nap a világ éhezőiért - A házasság hetének befejezése - A farsang utolsó vasárnapja

Szentírási alap: Sir15, 15–20 - 1 Kor 2, 6–10 - Mt 5, 17–37

A mai vasárnap ünneplésében több minden találkozik. Ma könyörgünk a világ éhezőiért. Ma zárul a házasság hete. És ez az utolsó farsangi vasárnap is.

Három téma áll előttünk.

Az éhezés valósága.

A házasság hűsége.

Az öröm ünnepe.

Elsőre úgy tűnhet, nincs sok közük egymáshoz. Az egyik a szenvedésről szól, a másik a szeretetről, a harmadik az örömről.

De Isten igéje ma nem külön-külön beszél ezekről. Egy irányba mutat. Azt kérdezi: mi lakik az ember szívében? Milyen döntések formálják az életét? Milyen bölcsesség vezeti?

Mert a Szentírás üzenete ma nem egyszerűen csak témákat ad, hanem döntés elé állít bennünket.

A Sirák fia könyve azt mondja: Isten eléd adta az életet és a halált. Nyújtsd ki a kezed arra, amit választasz. Vagyis az ember nem sodródó lény. Nem a körülmények játékszere. Van szabadakarata, s énnél fogva választási lehetősége. És a választásának következménye van.

Szent Pál a Korintusiaknak írt első levélében kétféle bölcsességről beszél. Van evilági bölcsesség – amely csak azt nézi, mi hasznos most, mi hoz sikert, mi ad előnyt. És van isteni bölcsesség – amely az örök célt tartja szem előtt.

A világ azt mondja: érvényesülj, szerezz, élvezd. Krisztus azt mondja: szeress, szolgálj, adj. És itt dől el minden.

Mert ha csak az evilági bölcsesség vezet, akkor az éhező ember terhessé válik. A házasság addig tart, amíg kényelmes. Az öröm pedig hangos, de üres marad.

De ha Isten bölcsessége vezet, akkor másként látunk. Másként döntünk. Másként élünk.

És ekkor szólal meg Jézus a hegyi beszédben, a Máté evangéliuma lapjain. Nem eltörli a törvényt, hanem beteljesíti. Nem a külső szabályt hangsúlyozza, hanem a szívet.

És Jézus itt nem apró javításokat kér. Nem azt mondja: egy kicsit legyetek jobbak. Azt mondja: döntsetek a szív mélyén.

Nem elég, hogy „nem öltem”.

Hanem a kérdés az, hogy a békesség mellett döntök-e, amikor megsértenek?

Nem elég, hogy „nem követtem el házasságtörést”.

Hanem a kérdés az, hogy döntök-e a tisztaság mellett akkor is, amikor senki nem lát?

Nem elég, hogy kimondom az esküt.

Hanem a kérdés az, hogy döntök-e az igaz szó mellett akkor is, amikor kényelmetlen?

A keresztény élet nem automatikus. Nem sodródás. Hanem naponta meghozott, gyakran csendes döntések sora.

És itt ér össze a mai három téma.

A világ éhezői.

Lehet legyinteni: „Nagy ügy, én úgysem tudok változtatni rajta.”

De dönthetek úgy, hogy nem leszek közönyös. Dönthetek a mértékletesség mellett, a pazarlás helyett. Dönthetek úgy, hogy hálát adok a kenyérért, és megosztom, amim van.

Az éhezés mögött sokszor emberi döntések állnak. És a gyógyulás mögött is döntések állnak.

A házasság.

A világ azt mondja: amíg jó, maradj. Ha nehéz, lépj tovább.

Krisztus azt mondja: a szeretet döntés. Nem pillanatnyi érzelem, hanem hűség.

A hűség nem érzelmi állapot. Hanem újra és újra kimondott igen. Olyan igen, amely akkor is érvényes, amikor fáradt vagyok. Amikor csalódtam. Amikor nem érzem a lelkesedést.

És ez nem hideg kötelesség. Ez részesedés Isten hűségében a házasság szentsége révén.

A farsangi öröm.

Dönthetek a felszínes szórakozás mellett. Vagy dönthetek a tiszta öröm mellett. Olyan öröm mellett, amely nem rombol, nem aláz meg, nem okoz kiábrándultságot, szenvedést, lelkiismeretfurdalást, nem hagy csömört, ürességet maga után.

Testvérek, sok szenvedés abból fakad, hogy rossz döntéseket hozunk – vagy nem merünk dönteni. Sodródunk. Halogatunk. Megalkuszunk.

De Sirák könyve ma világosan mondja: „Eléd adtam az életet és a halált.” Isten nem állít csapdát elénk. Nem játszik velünk. Szabadságot ad. És komolyan veszi a szabadságunkat.

Csakhogy itt jön a legfontosabb kérdés:

Van-e erőm jól dönteni?

Őszintén: sokszor nincs, mert:

A harag gyorsabb, mint a megbocsátás.

A kísértés hangosabb, mint a lelkiismeret.

A fáradtság erősebb, mint az elhatározás.

Ezért nem maradhatunk meg a puszta erkölcsi felszólításnál. Mert a kereszténység nem önfejlesztés.

A kereszténység: Krisztus, s a tanítása szerinti élet.

Ő nemcsak azt mondja, mit tegyünk. Ő belép az életünkbe. Az Eucharisztiában nem emléket ad, hanem önmagát. A szentáldozásban azt a Krisztust vesszük magunkhoz, aki hűséges maradt a kereszten. Aki nem fordult vissza, amikor nehéz lett.

Amikor áldozunk, nem pusztán egy szertartás részesei vagyunk. Az Ő élete kezd bennünk dolgozni. Az Ő ereje támaszt fel bennünket.

Ezért a mérce nem nyomasztó. Mert nem egyedül kell megugranunk a lécet.

A döntés a miénk.

Az erő az Övé.

És most hadd mondjam ezt külön azoknak, akik szenvednek. Akik testileg betegek. Akik lelki sebeket hordoznak, s szörnyű terhek alatt görnyedeznek. Akik csalódtak, akik elfáradtak.

Lehet, hogy most nem nagy döntések előtt állnak. Lehet, hogy csak annyi a döntés: ma nem adom fel. Ma is bízom. Ma is imádkozom. Ma is kérek segítséget.

Isten szemében ez nem kicsi döntés. Ez az élet választása.

Testvéreim, az Egyház ma nem riogatni akar. Nem azt mondja: ha nem felelsz meg, elvesztél.

Azt mondja: van irány. Van erő. Van kegyelem, mert:

A templom nem a kiváltságosok klubja, hanem a kegyelemre szorulók otthona.

Az oltár nem a tökéletesek jutalma, hanem a gyógyulni vágyók találkozási helye Krisztussal.

Az Eucharisztia, Krisztus Teste, nem a sikeresek kitüntetése, hanem a gyengék erőforrása az úton.

Az áldozás nem annak bizonyítéka, hogy már megérkeztünk, hanem annak jele, hogy még úton vagyunk – és szükségünk van Krisztusra.

Ma tehát, sőt naponta három területen döntünk:

a közöny vagy az irgalom között,

a hűtlenség vagy a hűség között,

a felszínesség vagy a mélység között.

És minden döntés mögött ott áll Krisztus, csendesen, de valóságosan.

Ha Őt választjuk, akkor lassan egység születik bennünk. A szó és a szív összhangba kerül. A hit és az élet nem válik ketté.

És akkor az életünk nem darabokra hullott témákból áll majd, hanem egyetlen, Isten felé tartó igenből. 

Ámen. 

www.frszilveszter.blogspot.com