Zöld ágak suhogása között jössz,

nem trónon, nem aranyban,

csak egy szelíd mozdulatban,

ahogy a poros útra lépsz.

Kiáltanak körülötted:

hozsanna, hozsanna!

mintha a szív is hinni akarná,

hogy most minden jóra fordul.

 

És te végigmész közöttünk,

nem állsz meg a zajnál,

nem ragad meg a dicséret,

csendben viszed tovább az utat.

 

Valahol már készül a kereszt,

de itt még zöld a világ,

és ebben a rövid ragyogásban

megérint az örökkévaló.

 

Hozsannát mondok én is,

nem hangosan, csak legbelül,

hogy amikor elcsendesedik minden,

akkor se veszítselek el…

2026. március 28., Csíkszereda