Boldog (vagy Szent) Gizella (984 körül – 1065. május 7.) az első magyar királyné, Szent István felesége volt, aki kulcsszerepet játszott Magyarország keresztény hitre térítésében és az államszervezésben.

Bajorországban született II. (Civakodó) Henrik bajor herceg leányaként. Testvére a későbbi II. Henrik német-római császár volt.

996-ban kötött házasságot Istvánnal, ami a nyugati kereszténység felé való elköteleződést jelentette Magyarország számára. Kíséretével számos bajor lovag és pap érkezett az országba. 

Gizella buzgón támogatta az egyházat, templomokat (például a veszprémi székesegyházat) és kolostorokat alapított. A hagyomány szerint ő és udvarhölgyei hímezték a mai magyar koronázási palástot, amely eredetileg miseruhának készült.

Több gyermeke született, de csak Szent Imre herceg érte meg a felnőttkort, aki azonban 1031-ben egy vadászbalesetben életét vesztette.

István 1038-as halála után Gizella helyzete megnehezült a trónviszályok miatt. Végül visszatért Bajorországba, és a passaui Niedernburg-kolostor apátnője lett. Ott is hunyt el; sírja ma is híres zarándokhely. Bár a nép körében régóta szentként tisztelték, hivatalosan 1975-ben avatta boldoggá VI. Pál pápa.