1212. július 16-án ezen a napon zajlott le a Las Navas de Tolosa melletti csata, a spanyol reconquista (visszahódítás) fordulópontja. 

A kasztíliai VIII. Alfonz szervezte koalíció, mintegy 12 000 fős egyesült keresztény serege (kasztíliai, aragóniai és navarrai erők) állt szemben an-Nászir almohád kalifa közel 30 000 fős, berberekből, arabokból, andalúziai muszlimokból és keresztény zsoldosokból álló hadával. 

A három király vezette keresztény lovagok nehézpáncélban, kétélű kardokkal; az afrikai harcosok könnyű fegyverzetben, vízilóbőr pajzsokkal, de hatalmas létszámfölényben várták az ütközetet.

A csata sokáig kiegyenlített volt, a keresztény sorok már-már megrendültek. Ekkor Alfonz király személyesen vezetett lovasrohamot, elől a kereszttel és a Szűz Máriát ábrázoló zászlóval. A csata legendás jelenete, amikor VII. (Erős) Sancho navarrai király elsőként tört át a kalifa sátrát védő, egymáshoz láncolt rabszolga-testőrgyűrűn. (ez a jelenet máig tovább él Navarra címerében). A kalifa lóra kapva elmenekült, serege felmorzsolódott.

Míg muszlimok tízezrei estek el, a keresztények közül csupán mintegy kétezren vesztek oda, többségükben a lovagrendek harcos szerzetesei, akik mindig ott voltak, ahol a leghevesebb volt a küzdelem.

A győzelem megtörte az addig legyőzhetetlennek hitt Almohád Birodalom erejét: a következő évtizedekben a dél-spanyol muszlim királyságok sorra elestek, és 1248-ra már csak Granada maradt mór kézen. Spanyolországban évszázadokon át július 16-án ünnepelték a „Szent Kereszt Diadalát".

www.raymondibrahim.com