Ezekben a napokban emlékezünk arra, hogy 110 évvel ezelőtt, pontosabban 1916. szeptember 4–16. között az előre nyomuló és betörő román hadtest elől előbb a székelyudvarhelyi, majd a kolozsvári ferences templomban került elhelyezésre megőrzés céljából a csíksomlyói Segítő Szűz szobra.

A korabeli források szerint: „Szeptember 5-én egész nap bennt voltak Somlyón (P. Sándor Vitális csíksomlyói házfőnök és Korbuly Ignác székelyudvarhelyi házfőnökhelyettes), s amit lehetett mindent felpakoltak a trénszekerekre, legelső sorban a drága szobrot s 5-én este szerencsésen visszaérkeztek Székelyudvarhelyre. (…) A szobrot szeptember 12-től 15-ig felállították a székelyudvarhelyi templomban, ahol tömegesen keresték fel a menekülők és imádkoztak hozzá a székelység e könnyes-keserves napjaiban. Szeptember 15-én délután a székelyudvarhelyi barátok is eljöttek legutolsókul a városból s magukkal hozták a rendkívül érdekes körülmények között megmentett csodatevő szobrot, mely jelenleg Kolozsvárt van s Erdély teljes megtisztításáig itt is marad."

A kegyszobor az I. világháború idején, 1916 szeptembere és 1919 nyara között, valamint a II. világháború során, 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a kolozsvári ferences templomban és kolostorban került elhelyezésre, illetve megőrzésre.

A második kolozsvári tartózkodása alatt a szobrot nem nyilvános helyen, hanem a sekrestye melletti helyiség egyik védett részében őrizték, gondosan becsomagolva és álcázva, ahogy a háztörténet írója fogalmaz: „ott maradt s töltötte kolozsvári idejét, inkognitóban."

Forrás: 1. Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár: A kolozsvári templom és kolostor historia domusa 1905-1945, p. 84-85.       2. A csíksomlyói ferencrendi templom Mária-szobrának megmentése az oláhok elől. Ellenzék – Politikai napilap, Kolozsvár, XXXVII. évf. 225. sz. (1916. október 3.) 1–2.

Fotó: Metszet: A kegyszobor menekítése [Zászlónk, Budapest, 1940. szeptember 15.]