A papsághoz vezető út állomása

Nyomtatás

Balról jobbra: Gál Hunor – Szépvíz; Barta Barnabás – Kaplony; György Imre – Kászonújfalu; Hanuleac Tamás – Gyergyószentmiklós; Boga Norbert – Csíkszentsimon; Drăghia Noviţa – Temesvár; Bene Kálmán – Csíkszereda; Cseh Csaba – Gelence; Ferencz Gábor – Jegenye; Both László – Gyergyószárhegy;Noha sokan úgy tartják, egyre kevésbé vonzó az erdélyi fiatalok számára a papi szolgálat, ennek ellenére mégis sokan hallják meg és követik az Úr hívó szavát. Az út viszont hosszú és akadályokkal telített, melyek áthidalásához erős hitre és kitartásra van szükség. Ennek egy szeletét mutatjuk most be, a csíkszépvízi Gál Hunor jóvoltából. A Gyulafehérváron tanuló, negyedik évfolyamos kispap a szolgálathoz vezető út egy igen fontos állomásáról számolt be lapunknak, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy „nagyrészünk Székelyföldről származik”.

Feketevasárnap a gyulafehérvári székesegyházban tartott szentmise különleges ünnepet jelentett a harmad- és negyedéves kispapok számára. A hagyományokhoz híven, ezen a napon tartották a lektorátusi és akolitátusi szolgálatok feladását. A Gyulafehérváron együtt tanuló négy egyházmegye (a nagyváradi, a szatmári, a temesvári és a gyulafehérvári) kispapjai részesültek ebben a szolgálatban, amelyet szükségszerűen egyhetes lelkigyakorlat előzött meg.
A papság felé vezető úton vannak lépcsőfokok – írja a csíkszépvízi születésű kispap. Mint kihangsúlyozta, régen több volt ezekből, a fokokat pedig „kisebb rendeknek” nevezték: ajtónálló, ördögűző, lektor, akolitus, szubdiakónus, diakónus. A II. Vatikáni zsinat az alsóbb rendeken egyszerűsített. Eltörölte az ajtónálló és az ördögűzés rendjét, de meghagyta a lektorátust és akolitátust. Ma lektor és akolitus szolgálatot laikusok is végezhetnek. A szolgálatok feladását felkészülések előzik meg, melyek hozzásegítenek a szolgálatok lényegének megértéséhez.
Mint arról Gál Hunor beszámol, a lektorátusi szolgálatra való felkészülésben a III. éves kispapok vettek részt, melynek során a Szentírás üzenetének mélyebb megértése volt a legfontosabb feladat. „A lektor feladata sajátosan az ambóhoz (a felolvasóállványhoz) kötődik, így a liturgikus ünnepléseken igen nagy jelentősége van a Szentírásnak. Ezért a lektori szolgálat további feladatai közé tartozik a következetes felkészülés Isten igéjének a felolvasására, amelyet megelőz a felolvasás begyakorlása. Ez fontos azért is, hogy a lektor megértse a felolvasandó szöveget, tudatosítsa önmagában annak üzenetét, amit neki meg kell hirdetnie. Fontos továbbá, hogy hangosan és érthetően olvasson, mivel Isten igéjét hirdeti, Isten maga szól rajta keresztül.”
Mi az akolitátusi szolgálat?
Az akolitátusi szolgálat feladása által az avatottak, vagyis a IV. éves kispapok az oltár szolgáivá váltak. Az akolitus az oltár körül teljesít szolgálatot. „Az akolüthosz görög szó nyomon követőt jelent, azaz a papot és a diakónust követi és segíti a liturgiában. Az akolitus az Oltáriszentség rendkívüli kiszolgáltatója, ugyanis a rendes kiszolgáltató a pap és a diakónus, tehát akkor áldoztat, ha szükség van rá. Áldoztatja a betegeket is” – magyarázza a kispap.
Hogy ezeket minél jobban megtehesse, el kell mélyülnie az Oltáriszentség iránti tisztelet megszerzésében, ugyanakkor az Oltáriszentség tiszteletét és kiszolgáltatását hivatott gondozni az adott közösségben. A betegekhez elviheti a szentséget, akik megfelelő ok miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor vasárnapi istentiszteletet tarthat igeliturgiával és áldoztatással, kiteheti az Oltáriszentséget imádásra, és bevezető gondolatot mondhat a szentmise elején.
Rédai Botond