XVI. Benedek pápa Pünkösdvasárnap délelőtt fél tíz órai kezdettel szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában. Homíliájában az Apostolok Cselekedetei Pünkösdről szóló leírását a 103. zsoltár képeihez hasonlította: „Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál…, Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr a műveinek! Az, aki minden dolgot teremtett, és akit Krisztus az Atyától elküldött az apostoli közösségre, egy és ugyanaz, mert a teremtés és a megváltás kölcsönösen összetartoznak. A Szentlélek mindenekelőtt Teremtő Lélek és így Pünkösd a teremtés ünnepe. A keresztények számára a világ Isten szeretet-cselekedetének gyümölcse, s mint ilyen „jó dolog”.

Benedek pápa homíliájában a páli szentlecke és az evangélium összefüggését hangsúlyozta. A Szentlélek ismerteti meg számunkra Krisztusban az Urat és így a Szentlélek szava és a műve is ugyanaz. A Lélek által mondjuk, hogy „Jézus Krisztus az Úr”, kettős értelemben is: „Jézus Isten”, továbbá „az Isten Jézus”. Maga a Szentlélek mutatja meg ezt a kölcsönös összetartozást: Jézus isteni méltósággal rendelkezik és az Istennek pedig emberi arca van. Az Isten megmutatkozik Jézus Krisztusban és ezzel megadja nekünk a rólunk szóló igazságot.

Az evangélium szavait magyarázva a pápa Pünkösd szentháromságos összefüggését emelte ki. A Szentlélek teremtő Isten, továbbá Jézus Krisztus Lelke, akik az Atyával együtt az egy és egyetlen Isten! Az apostolokra a Lelkét lehelő feltámadt Krisztus és az ember teremtése az orrába lehelt éltető lehelet által, valójában összetartozó képek. A teremtés és megváltás műve az Egyházban a szentségek éltető erejének befogadásával folytatódik.

Végül a pápa Pünkösdnek ekkléziológai jelentőségéről szólt, amennyiben a Teremtés és a Megváltás lelke „élteti”, animálja az Egyházat, mely nem emberi akaratból, megfontolásból, emberi ügyességből vagy éppen szervező készségéből ered. Az Egyház Krisztus teste, amelyet a Szentlélek éltet. A Szentlélek pünkösdi képei, a szél és a tűz az ősi húsvét után ötvened-napra ünnepelt sínai-szövetségkötés emlékezete, melynek jelei ugyanazok, vagyis a tűz és a szél. Ennek jegyében az apostolok Pünkösdje, mint egy új szövetségkötés, mint egy új szövetség adománya jelenik meg.

Ám ennek az új szövetségnek már nincsenek határai, mert a régi szövetség korlátai leomlottak. Az új szövetség kiterjesztése minden népre szent Lukácsnál a számos népcsoport felsorolásában ölt formát. Ezzel az Apostol nagyon fontos dolgot mond nekünk: az Egyház kezdettől fogva katolikus, tehát egyetemessége nem a különféle közösségek későbbi befogadásának gyümölcse.

Létezése kezdeti pillanatától teremtette a Szentlélek az Egyházat az összes népből és nemzetből, átöleli az egész világot, túllép a határokon, lebontja az emberek közötti válaszfalakat és egyesíti őket az egy és háromságos Istenben való hitvallás révén. Az Egyház tehát kezdettől fogva katolikus és apostoli és azt el kell ismerni. Az Egyház szent, mégpedig nem tagjainak képessége révén, hanem mert Szentlelkével maga az Isten teremti és szenteli meg – zárta pünkösdi homíliáját a pápa.

(vl)