Az Ifjúsági Világtalálkozó szimbóluma lehetne az a fotó, amelyen XVI. Benedek esernyő alatt mond beszédet. A jó pásztor képe ez, aki mindennek ellenére a nyájával marad.

A pápa, aki talán mindenki másnál inkább képes volt nyugodtan és határozottan megállni a Péter bárkáját érő viharok között, most azt válaszolta az őt kérdezőknek: „A fiatalokkal maradok.” Mert a fiatalok előtt áll a jövő, mert egy apa nem hagyja el gyermekeit, mert a pápát is magával ragadta a találkozón részt vevő fiatalokból áradó erő.

És amikor a vihar,  a mennydörgés már majdnem elhallgattatta a hangszórókat, XVI. Benedek derűs és határozott kitartása erőt adott a fiataloknak, hogy maradjanak. Vele együtt borultak térdre az Oltáriszentség előtt és virrasztottak. Egész éjjel ott maradtak, mert ő velük volt. Ha valaki úgy tartja, hogy Benedek pápa nem képes érzelmeket kiváltani a fiatalokból, az emberekből, nézze meg ezt a sok fiatalt, akik nem csak azért mentek el Madridba, hogy megnézzék a pápamobil átvonulását. Az a fényzuhatag, amit az  ifjúsági világtalálkozók jelentenek, nem lett kisebb II. János Pál halála után, hanem épp ellenkezőleg,  új lendülettel tört elő. Éppen azért, mert nem egy személyhez, nem egy különleges pápához kötődik, hanem a pápához, Péter utódához, akárki is az.

Ők a pápa fiataljai. A pápáé, akinek nem kell, hogy neve legyen. Bizonyára ezt akarta Boldog II. János Pál is, amikor 1984-ben Rómába hívta a fiatalokat: hogy megszülessen a hit, a lelkesedés, a szeretet olyan hullámverése, amely sosem ér véget, hanem folyamatos növekszik Péter körül. És Péter annak az embernek a szeretetével és hűségével szereti, támogatja az ifjúságot, aki erős a hitben. Erős, mert Krisztus szeretetében gyökerezik, még ha testben gyenge is. Ilyennek látták a fiatalok XVI. Benedeket, aki ott maradt, hogy szembenézzen az egyházat és az emberiséget sújtó viharokkal – írja blogjában Andrea Ambrogetti Vatikán-szakértő.

És hozzáteszi, hogy amikor vasárnap reggel újra kisütött a nap, a pápa így szólt a fiatalokhoz: „Sokat gondoltam rátok ezekben az órákban, amíg nem találkoztunk. Remélem, tudtatok aludni legalább egy keveset az időjárás kegyetlensége ellenére. Biztos vagyok benne, hogy ma hajnalban többször is felnéztetek az égre, nemcsak a szemetekkel, hanem a szívetekkel is, és ez imádságra ösztönzött benneteket. Isten ki tudja hozni a jót mindenből.”

Magyar Kurír
(tzs)