Mint arról már az előzetesen kiadott tájékoztatásból értesültek, 2011. szeptember 22. és 25. között, a Győri Bazilika Héderváry-kápolnájában található Hermában őrzött, és Szent László királyunknak tulajdonított koponyát az ereklyetartóból kiemeltük, és azon természettudományos vizsgálatokat és méréseket végeztünk.
A vizsgálatok engedélyezése és előkészítése közel egy évet vett igénybe. Ezen előkészítő munkában, valamint a különböző szakterületek, és szakemberek összeszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Kristóf Lilla Alida, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének antropológus doktorandusza. A vizsgálat egyházi összekötője Lukácsi Zoltán atya, a Győri Hittudományi Főiskola rektora. A kutatás koordinátorai dr. Pálfi György (antropológus, tanszékvezető egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék) és dr. Patonay Lajos (anatómus, Semmelweis Egyetem).
A vizsgálatok megtervezésekor nagy gondot fordítottunk arra, hogy olyan vizsgálatokat végezzünk el a koponyán, amelyek a tudomány és technika mai állása szerint a legtöbb ismeretet adhatják. Ezen döntést az is indokolja, hogy tudomásunk szerint a koponyát a belső ereklyetartóból hivatalosan mintegy 150 éve, Simor János győri püspöksége alatt vehették ki, hiszen az ereklyetartó pecsét tokjában az ő viaszpecsétje volt látható. Ismerve az egyháznak az ereklyék vizsgálatával kapcsolatos mérsékletességét, aligha képzelhető el, hogy a közeli jövőben ismételten engedélyt adnának a koponyának a belső ereklyetartóból való kivételére.
A koponyán elvégzett vizsgálatok alapvetően természettudományosak, elsősorban antropológiai mérések, tipizálások voltak. Ugyanakkor anatómiai, alaktani vizsgálatok is történtek, különös tekintettel a halántékcsontban található hallószervre, valamint a felső állcsont fogmedernyúlványára, illetve az abban megtartott három fogra.
A vizsgálatok során az antropológiában alkalmazott klasszikus méréséken túl a koponyáról 3D digitalizáló módszerrel készültek felvételek, amivel a koponya térbeli kiterjedése századmilliméter pontossággal mérhető, illetve az adathalmaz segítségével bármikor hitelesen rekonstruálható.
A koponyáról számítógépes rétegvizsgálat, CT-felvétel is készült. A 0,6 milliméter szeletvastagságú vizsgálat során áttekinthető a koponya csontos szerkezete, lehetővé téve az egyidejű paleopatológiai vizsgálat elvégzését is, vagyis a csontokat érintő kóros elváltozások bemutatását. Szent László koponyáján mindössze a koponyatetőn, a bal falcsonton elhelyezkedő, a csont felszínéről kissé előemelkedő jóindulatú csontdaganat, úgynevezett osteoma volt megfigyelhető.
A CT-technika nyújtotta egyik alkalmazás az úgynevezett 3D, térbeli megjelenítés is. Ez azt jelenti, hogy a CT-felvétel során rögzített adatokból matematikai módszerrel egy 3D modell készül, amelyet megfelelő eljárással, jelen esetben 3D nyomtatással készítenek el. Szent László koponyájáról a hiteles másolatot Falk György úr, a VARINEX Informatikai Zrt. elnöke készítette el, és bocsátotta rendelkezésünkre.
A vizsgálathoz szükséges hozzájárulás megkérése során felvetődött annak a lehetősége, hogy a koponyáról készült 3D modell felhasználásával elkészülhet egy úgynevezett plasztikus arcrekonstrukció is, ami a hajdan volt arcvonásokat jelenítheti meg. A vizsgálatot végző szakemberek sorában helyet kapott a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, Dr. Kustár Ágnes antropológus is, aki nemzetközileg elismert szakember a plasztikus arcrekonstrukció területén. A pontosabb plasztikus arcrekonstrukcióhoz szükséges lenne az alsó állcsont megléte is. Szent László állkapcsának holléte azonban bizonytalan, annak tisztázása további alapos kutatómunkát igényel.
A koponyaereklyéről nem csak hagyományos CT-felvétel készült, hanem egy újabban alkalmazott, nagyobb felbontású, úgynevezett digitális volumentomográfiás felvétel is. Ennél az eljárásnál vékonyabb a felvétel szeletvastagsága, a hagyományos CT-felvétel szeletvastagságának egyharmada, 0,2 mm. Ezzel a módszerrel sokkal részletgazdagabb kép rekonstruálható a vizsgált tárgyról.
A DNS-vizsgálat céljából eltávolított fogról szintén készítettünk digitális volumentomográfiás felvételt, sőt ezen túlmenően úgynevezett nano-CT vizsgálatot is végeztünk. Ennél a vizsgálatnál a felvétel szeletvastagsága mindössze 37 mikrométer, vagyis a hagyományos szövettani metszetvastagság tartományában mozog.
Jóllehet a CT-vizsgálatokkal a koponya valamennyi rejtett, a szemlélő számára nem látható területére betekinthetünk – pl. koponyaüreg, orrmelléküregek, dobüreg –, ugyanakkor azok felszínének megjelenítése, vizsgálata eléggé körülményes. Ezért ezen üregeket speciális optikai eszközökkel, endoszkópokkal szemléltük meg, a látottakról videófelvételt és fényképeket készítettünk.
A koponyáról egy speciális program, „4D Anatomy”, segítségével valódi térhatású megjelenítés hozható létre olyan módon, hogy a koponya tetszés szerinti irányba fordítható, ezzel azt az illúziót keltve, mintha a szemlélő a saját kezében tartaná a koponyát.
A vizsgálatok előkészítésekor azonnal felvetődött napjainkban a régészetben is lassan már rutinszerűen alkalmazott genetikai vizsgálat, a DNS-vizsgálat elvégzésének igénye.
Természetesen a kutatókat is megosztotta ezen felvetés, annál is inkább, mivel ez idáig nem történt DNS-tipizálás az Árpád-házi királyok temetkezési helyéről származó csontmaradványokból. Több, archeogenetikával foglalkozó hazai szakember véleményét kikérve arra az álláspontra jutottunk, hogy ezen molekuláris biológiai módszert mindenképpen érdemes alkalmazni. Kinyerhető és tipizálható DNS-maradvány segítséget nyújthat Szent László többi ereklyéjének azonosításánál, és fontos elem lehet az Árpád-házi királyok családfájának elemzésében. A szakemberekkel folytatott megbeszélések eredményeként a vizsgálatok koordinátorai és az egyház képviselői arra megállapításra jutottak, hogy a szükséges mintákat a koponyából megfelelő módon eltávolítják és tárolják.
Az archaikus korú csontszövet, főleg a tömör csontállomány kecsegtet leginkább reménnyel, hogy kinyerhető belőle nagy koncentrációjú örökítőanyag. A koponya csontozata általában vékony, meglehetősen kevés rajta a nem feltűnő anyaghiányt hátrahagyó, így mintavételre alkalmas terület. A DNS-mintavételre leginkább alkalmas a fog, hiszen a többé-kevésbé zárt fogbél kamrájában hosszú ideig a külső behatásoktól aránylag védetten megmarad az örökítőanyag. A DNS vizsgálatnál általában két minta szükséges. Az egyik egy fog, jelen esetben a bal felső második kisőrlőfog, a másik pedig valamilyen tömör csontszövet, ezen esetben a nyakszirtcsontnak az első csigolyával alkotott ízületének területe. A DNS vizsgálatokhoz szükséges mintavétel a szakma szabályai szerint, „DNS-steril” körülmények között történt meg. A laboratóriumi vizsgálatok megkezdődtek. Az első feladat a mintákból a megfelelő mennyiségű örökítőanyag kinyerése, sokszorosítása, majd ezt követően kezdődhet a DNS molekuláris genetikai vizsgálata, illetve az esetleges egyéb mintákkal történő összehasonlítása.
Természetesen számos egyéb olyan vizsgálat elvégzése is folyamatban van, vagy megtörtént, melyet az ilyen jellegű kutatás kiegészítésként rutinszerűen elvégeznek, például C14- izotópvizsgálat.
Ezen alkalommal nemcsak természettudományos vizsgálatokat végeztünk a koponyaereklyén, hanem műszaki jellegűeket is, amelyek döntően az ereklye felületének 3D digitalizáló módszerrel történő lemérését, illetve fotogrammetriai felvételek készítését jelentik. Ilyen módszerrel vizsgálták a Hermát is, aminek során a beszkennelt digitális adatokból az nagy pontossággal akár virtuálisan, akár valósághűen reprodukálható.
A koponyaereklyén elvégzett vizsgálatok eredményeinek kiértékelése még zajlik, némelyek eredményére akár hónapokat kell várni. A vizsgálatban résztvevők természetesen a kapott eredményeket, megállapításaikat alkalmas időpontban, megfelelő formában a nagyközönség elé fogják tárni.
Végezetül a vizsgálatokból nyert információk összefoglalásaként az alábbi előzetes összegzést tesszük közzé, mely döntően az antropológus, anatómus, morfológiával foglalkozó szakemberek megállapításait tartalmazza:
- A koponya eredetileg földbe-temetett, később hosszú évszázadokon keresztül speciális körülmények között tárolták – kőszarkofágban, fém ereklyetartóban.
- A koponya egy 50-60 éves kora között elhalálozott férfi koponyája. Ki kell emelnünk a koponya rendkívül férfias antropológiai jellegeit.
- A koponya bizonyos külső jellegei az egyén igen erőteljes izomzatára, fokozott fizikai aktivitására utalnak.
- A koponya hátrafutó homlokú, kiemelkedő orrgyökű, rövid, alacsony, az agykoponya széles, a homlok középszéles, a koponyakapacitás mintegy 1415 cm3.
- A metrikus és morfológiai vizsgálatok hasznos információkat szolgáltatnak a későbbi plasztikus arcrekonstrukcióhoz.
- A fogak jelentős része hiányzik, vélhetően a halált követően, a csontok kihantolása során kerültek eltávolításra. A meglévő fogak erősen kopottak, ugyanakkor alakilag épek.
- A koponyán kóros csontelváltozásként mindössze egy kisebb jóindulatú csontdaganat (osteoma) érdemel említést.
- Taxonómiai szempontból a koponya alapvetően europid, néhány mongolidokra utaló morfológiai jelleggel.
Az antropológiai vizsgálatok valamennyi előzetes eredménye összhangba hozható az ereklye eredetiségével, számos jelleg pedig arra utal, hogy a Szent László királynak tulajdonított koponyaereklye valóban Szent László királytól származhat.
Szent László koponyaereklyéjének vizsgálatában résztvevők:
Lukácsi Zoltán rektor - Győri Hittudományi Főiskola
Dr. Pálfi György, antropológus - Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék
Dr. Patonay Lajos, anatómus - Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet Alkalmazott és Klinikai Anatómiai Laboratórium
Dr. Molnár Erika, antropológus - Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék
Dr. Kustár Ágnes antropológus - Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár
Dr. Pap Ildikó antropológus - Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár
Dr. Szatmári Ferenc orvos igazgató - Győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház, „Euromedic Diagnostics Magyarország Kft.”
Dr. Pohárnok László osztályvezető főorvos - Győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház, I. sz. Radiológiai Osztály
Dr. Lászik András igazságügyi DNS szakértő - Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet
Mende Balázs Gusztáv, antropológus, DNS szakértő - MTA Régészeti Intézet, Archeogenetikai Laboratórium
Dr. Fekete Károly adjunktus - Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Fotogrammetriai és Térinformatikai Tanszék
Dr. Kardos Károly rektor helyettes - Széchenyi István Egyetem, Anyagismereti és Járműgyártási Tanszék
Dr. Kozma István tanszéki mérnök - Széchenyi István Egyetem, Anyagismereti és Járműgyártási Tanszék
Dr. Plachtovics Márk - Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet Alkalmazott és Klinikai Anatómiai Laboratórium
Dr. Tóth Miklós - fül-orr-gégész Landeskrankenhaus, HNO Abt. Salzburg
Dr. Balogh Attila idegsebész Országos Idegtudományi Intézet