Egy idő után a bölcsek is elvesztették a Betlehemi csillag fényét és
Heródesnél érdeklődtek. Heródes pedig a maga önző érdekében akarta
kihasználni az eseményt, rosszindulattal félre vezette őket, de mindez
nem vált üdvösségére. A bölcseknek viszont újra megjelent a csillag, és
így megtalálták a jászolban fekvő isteni kisdedet. A betlehemi csillag
fénye vezet. Azok számára mindig van betlehemi csillag az égen, akik
bíznak Istenben.
Vízkereszt az Egyház
egyik legrégibb ünnepe. A nap központi mondanivalója, a három napkeleti bölcs
látogatása által nyilvánvalóvá lett, hogy Jézus Krisztus a VILÁG MEGVÁLTÓJA,
és mindenki üdvösségéért testesült meg Isten Fia.
Izaiás
prófétai jövendölésében már előre látja a felragyogó világosságot. Nagy fényről
volt szó, mely a sötétben ülő népnek fölragyog. „Kellj föl, ragyogj föl, mert
elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted.”
Isten fönségéről szól, amely
Sionra fénylik (60,1). Arra a népre, amely fáradozva töri magát, hogy fölépítse
a Várost és Templomot a számkivetés után. - Isten üdvözítő közelségében elmúlik
a bú, enyhül a fáradtság. Hozzák a népek a még távolban élő fiakat és lányokat
kincseiket adják Istennek, ki megmentette népét.
A
bölcsek, akik kincseikkel jönnek Betlehembe, e megjövendölt népek első
képviselői, bennük elsőül jelenik meg a népeknek a Világ Világossága: Krisztus.
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek
jöttek napkeletről Jeruzsálembe, halljuk az evangélium híradását,
kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát
napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”
Heródes erre
„összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol
kell a Messiásnak születnie.” - a próféta jövendölése alapján kiderült, hogy
Betlehemben. Így mentek tovább a bölcsek, majd amikor megérkeztek „bementek a
házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki,
majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
Az
evangélium diszkrét mértéktartással beszél a napkeleti bölcsekről. Az elbeszélés
elsősorban azt mutatja be, hogyan jut el Jézus Krisztus ismerete a
pogányokhoz, hogyan jut el a népek meghívása ahhoz az isteni világossághoz,
amely a kis Jézus születésében nyilvánul meg, Ez Izajás jövendölésének első
beteljesedése. A Messiás minden ember számára jött el. Az epifánia, az Úr
megjelenése minden megvilágosodott ember ünnepe.
Érdekes
felfigyelnünk arra, hogy egy idő után a bölcsek is elvesztették a
Betlehemi csillag fényét és Heródesnél érdeklődtek. Heródes pedig a maga önző
érdekében akarta kihasználni az eseményt, rosszindulattal félre vezette őket, de
mindez nem vált üdvösségére. A bölcseknek viszont újra megjelent a csillag, és
így megtalálták a jászolban fekvő isteni kisdedet.
A betlehemi csillag
fénye vezet. Azok számára mindig van betlehemi csillag az égen, akik
bíznak Istenben. Nekünk is gyakran világosságra, eligazításra van
szűkségünk Sokszor nem látványos az eligazítás, mert csupán a
lelkiismeretünk szava szólal meg.. Máskor egész nyilvánvaló mert Isten
parancsáról, az egyház szaváról van szó. Ezek után pedig tőlünk függ,
hogy követjük-e a kigyúlt fényt - lelkiismeretünk hangját, hallgatunk-e
az egyház eligazító tanítására. De akár süket fülekre is találhat
mindez. Máskor pedig éppen hozzánk fordulnak felvilágosításért,
tanácsért, vagy szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, bármilyen
más minőségben felelősséggel tartozunk. Vajon mi milyen eligazítást
nyújtunk? A mai ünnepen nyilvánvalóvá lesz, hogy csak Krisztus fényénél
értékelhetjük helyesen a dolgokat, hogy csak Krisztus világossága
vezethet bennünket és nála lehetünk bizonyosak abban, hogy mindannyian
hivatalosak vagyunk az üdvösség elnyerésére.