Himnusz Szent István királyról
Gaude mater Hungaria
(13. század)
Örvendj, magyar hon, jó anya,
fiad dicséretét dalold,
zengjen dicséneked szava
ahhoz, ki mindig pártfogolt.
Ő néked igaz fényt hozott,
hit fényét adta át neked,
hozzá törvényt is alkotott,
üdvösség útján vezetett.
Őt Géza élte alkonyánűn
István mártír nevezte elaz
égi küldetés nyomán
Istvánnak, anyja méhiben.
Ég hírnöke jelezte meg
atyjának, hogy születni fog:
a vértanú elküldetett
anyjához szólni jóslatot.
Örült is a magyar haza,
ledőlt a bálványok hada,
zengjen hát égi glória,
boldogság róla szólni ma.
Mint libanoni cédrusok,
a gyermek úgy növekedett,
s miként előre mondatott,
Szent Istvántól kapott nevet.
Oktatták őt híres doktorok,
öntözték bölcsességgel őt,
s jámbor erkölcse ragyogott
már zsengén, férfikor előtt.
S már életének hajnalán
osztotta üdvnek életét,
s a magyar nemzet,
a pogányhamar keresztény hitre tért.
Feltűnt az égi fényesség,
s a nép, mely tévelygésben élt,
elhagyva sűrű éjjelét,
Krisztus szent igájába tért.
Imádás legyen, tisztelet
néked Hármas-Egy Istenünk,
segíts elérnünk mennyeket,
mit szent királyunk kér nekünk.
Ámen.
Fordította: Csanád Béla
Szent István, a magyarok első királya
Taks nemzette Gyejcsát és Mihályt, Mihály nemzette Szár Lászlót és Vazult; Gyejcsa pedig isteni szózat által előre értesítve, Úr születésének 969-ik esztendejében, miként Szent István legendájában írva van, nemzette István királyt Sarolttal, Gyula leányával. Szent István király pedig több fiút nemzett ugyan, de a többi közt volt egy Imre nevezetű. Ezt az isteni végzés végére járhatatlan ítélete kiragadta ebből a világból, nehogy elméjét a gonoszság megváltoztassa és lelkét a hamisság megcsalja.
Szent István király hadakozik Gyula vezér ellen
Szent István király továbbá, miután Istentől a felség koronáját elnyerte, híres és nyereséges háborút folytatott Gyula nevezetű anyai nagybátyja ellen, ki akkor az egész Erdély kormányát bírja vala. Urunk születésének ezerkettedik esztendejében ugyanis Szent István király elfogá Gyula vezért feleségével és két fiával együtt, s Magyarországba küldé. Ezt pedig azért tette, minthogy Szent István király által gyakorta megintve sem Krisztus hitére nem tért, sem a magyarok háborgatásával fel nem hagyott. Igen széles és gazdag országát pedig egészen a magyar királysághoz kapcsolta. Ezt az országot magyarul Erdélynek hívják, melyet sok folyóvíz öntöz, melyek fövenyében aranyat szednek, s azon föld aranya a legjobb.
Szent István király harca Kopány vezér ellen
Szent István király már jókor, ifjúságában dicső háborút viselt Kopány vitéz és hatalmas vezér ellen. Vala pedig Kopány Tar Zirind fia, ki még Szent István atyja, Gyejcsa vezér idejében is viseli vala a vezérséget. Gyejcsa vezér halála után pedig Kopány Szent István anyjával vérfertőző házasságra lépni, Szent Istvánt megölni és birodalmát a maga hatalma alá akará vetni. Vala pedig ő a Somogyság vezére. Szent István pedig összehíván előkelőit, Szent Márton hitvalló közbenjárása által az isteni irgalom segedelmeért esedezék, azután pedig összegyűjtvén seregét, ellensége elébe vonula, és a Garam vize mellett övedzteték föl elsőben karddal, holott is két fejedelmet tőn testőreivé, Hontot és Pázmánt; egész serege fejévé pedig és vezérévé pedig német nemzetbeli vendégét, Venczellint tevé. Ütközetre kerülvén tehát a dolog, mindakét fél soká és erősen harcola, de az isteni irgalom segítségével Szent István vezér dicsőséges győzelmet nyere. Azon ütközetben Venczellin Kopány vezért megölte, és Szent Istvántól igen bő jótéteményekkel jutalmaztatott meg.
Részletek a Képes Krónikából, 1358. Fordította: Szabó Károly, 1867.
István király intelmeiből
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: ,,Isten, a te ítéletedet add a királynak." És ugyanő másutt: ,,A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet." A türelemről így beszél Pál apostol: ,,Türelmesek legyetek mindenki iránt." És az Úr az evangéliumban: ,,A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.
A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsd, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta erősítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.
A tanács súlyáról
A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szent Lélek Salamon által: ,,Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi: ,,A szenttel szent léssz, és az ártatlan férfiúval ártatlan léssz, és a választottal választott léssz, és az elfordulttal elfordulsz." Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd. (…)
A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről. Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt, mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: ,,Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Lágy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uralomba bejutni. Ámen.