Nincs két egyforma esztendő, nincs két egyforma karácsony

Nyomtatás

ImageAz a legfőbb cél vezetett, hogy a gyerekek saját cselekedeteikkel, azokon keresztül érezzenek meg minél többet a Kisjézus eljöveteléről. Az ünnep így személyessé válik, mi több: saját teljesítményükkel hozzák közel  az ünnep lényegét.

 

 

Ez a bizonyos lényeg pedig nem más, mint annak megtapasztalása, hogy a készülődés maga is öröm, éspedig tevékenységben megnyilvánuló örömszerzés. Egész környezetünk gazdagodik általa.

Mindebből következik, hogy az adventi készülődés nálunk csupa tevékeny jócselekedetből áll. A nagyobbaknál persze ezt kiegészíti a belső elmélyülés, lelkigyakorlatokon való részvétel, szentgyónások - mindez javarészt az egyházi iskolák és a plébániánk jóvoltából "házhoz jön". A gyerekek (nagyjából a felső tagozatos korig) jócselekedet-gyűjtő versenyben vannak - nem annyira egymással, mint inkább önmagukkal. Advent kezdetén ki-ki felrajzolja magának egy kockás lapra valamilyen szimbolikus ábra (ez leginkább egy kereszt) kontúrját. Ezt kell advent végére teljesen beszínezni. Ez akként történik, hogy nap közben minden említést érdemló jócselekedetet "lecsekkoltatnak" Ágival (az édesanyjukkal, aki nálunk mindig itthon van), és a nap végén, az esti ima alkalmával sor kerülhet a soron következő kockák - tetszőleges színű - beszínezésére. Egy példa arra, hogy milyen jó hatása vannak ennek a "versenyszellemnek" a gyerekek egymásközti viszonyára. Általában nagy veszekedések vannak esténként, hogy az ima vágeztével ki fújja el a gyertyát. Mivel a lemondásért jócselekedet-kocka (beszínezés) jár, a picik egymással versengve mondanak le az elfújásról, úgy, hogy néha a legnagyobbra marad a koppantás dolga... Az már szinte természetes, hogy a házimunkában is sokkal szívesebben vesznek részt, mint az év unalmasabb hónapjaiban.
Hétvégeken, amikor egy kicsit több a szabadidő, a gyerekek ablakdíszeket is barkácsolnak, amelyek az utcáról nagyon szépen látszanak, és szépen díszítenek - egyben mutatják, hogy ebben a házban szeretettel várják a karácsonyt... Az adventet közvetlenül megelőző szombaton a ferences plébánia kultúrházában minden évben sor kerül koszorúkészítésre, minek alkalmával az utcai kapura és a lakásunk bejárati ajtajára is készítenek a gyerekek szép köszöntő koszorúkat. Az itt készült adventi koszorú a nappali szobánk asztalán nyugszik; e körül imádkozunk esténként. Ezt az imát ilyenkor karácsonyi énekek gyakorlásával keretezzük.
Volt arra is példa, hogy a fiúkkal barkácsoltunk egy méretes jászolt, és az adventi hetekben a jócselekedeteket egy-egy szalmaszál formájában ebben helyezték el esténként a gyerekek - így készítve puha derékaljat a Kisjézusnak.
Minden évben sütünk mézeskalács-bábukat is, amelyek a karácsonyfára kerülnek Szentestén.
Eleinte mi, szülők, később a nagyobb gyerekek vezetésével betlehemes játékok betanulására is sor kerül adventben. Ez több napos próbákat igényel, különösen, ahogy az évek haladtával egyre bővült a résztvevők hada. Mindig az éppen legkisebb gyerek "alakítja" a Kisjézus szerepét. Minden gyerekünk tanul valamilyen hangszert; ilyenkor a maguk hangszerszámán szólaltatnak meg valamilyen mennyei dallamot.
Adventben törekszünk arra, hogy jóval több "minőségi időt" töltsünk egymással, igénylik a gyerekek, hogy többet beszélgessünk elvonulva, négyszemközt, vagy csak úgy általában a karácsonyról, vagy arról, kinek mivel lehetne örömöt szerezni- nálunk sok az ajándék, mert mindenki mindenkit meglep valamivel-. Szeretik, ha mesélünk gyerekkori karácsonyokról vagy megnézünk egy filmet, ahol régi, nehézsorsú emberek ünneplését láthatjuk.