Virágvasárnap megkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. A szentföldi hívek már a IV. században úgy ünnepelték ezt a napot, hogy az Olajfák hegyén összegyűltek, felolvasták a vonatkozó szentírási szakaszokat, majd a püspök vezetésével körmenetben vonultak végig a városon. A gyermekek olajfa- és pálmaágakat tartottak a kezükben.

Ez a szertartás a VIII. századtól nyugaton is elterjedt. Nagy Szent Leó pápa idejében (440-461) Rómában már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában. A századok folyamán ötvöződött ez a kettős hagyomány, ezért a virágvasárnapi liturgiában ma az ünnepi mise előtt van a barkaszentelés (amely nálunk a pálma és olajfa ágakat pótolja), és az evangélium helyén Jézus szenvedéstörténete. Régen, a nagyhét elején, kedden és szerdán olvasták Jézus szenvedéstörténetét Márk és Lukács evangéliumából. A liturgikus reform ezeket a hároméves olvasmányos rend bevezetésével vasárnapra helyezte. Így virágvasárnap Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról szólnak az evangéliumok.

(Forrás: MKPK Sajtóiroda)