Jézus nyilvános fellépésével meghirdette Isten országát. Vándor prédikátor módjára kereste fel a jelentősebb településeket, hogy bűnbánatra szólítsa fel annak lakóit. A mai evangéliumban több ilyen felkeresett település is szerepel név szerint, amelynek lakói Jézus csodái ellenére sem tértek meg. „Jaj neked Korozain! Jaj neked Betszaida…!”
Korozain, Betszaida, Kafarneum Jézus korában a Genezáreti tó partján fekvő, jelentős városok voltak. Milyen csodákra hivatkozik Jézus, amelyeket ezekben a városokban művelt?
Korozainban nem tudjuk, nem találunk utalást a Szentírásban.
Betszaida: ide való volt Fülöp, András és Simon apostol és itt gyógyított meg Jézus egy vakot (Mk 8,22) Itt szállt bárkába a csodálatos kenyérszaporítás előtt.
Kafarneum: Itt gyógyította meg Jézus Péter anyósát, a százados szolgáját, meggyógyított egy bénát. A város zsinagógájában tanított Jézus az élet kenyeréről.
Kemény és elitélő hangon azt mondja Jézus, hogyha a pogány városokban Tiruszban és Szidonban, vagy a bűnösségéről híres Szodomában mentek volna végbe az általa művelt csodák már rég megtértek volna, míg ezek a városok lakói annak ellenére, hogy Jézus tevékenységének szemtanúi voltak, megátalkodottak maradtak. Pedig az Úr Jézus követésének alapvető feltétele volt és maradt a bűnbánattartás. A felsorolt városok nem tettek eleget ennek a feltételnek, de a történelem folyamán sokan voltak, akik engedelmeskedtek Jézus bűnbánatra szólító biztatásának.
Ezt az utat járta szent Benedek, a bencés rend alapítója, akinek nem rég volt az ünnepe. Összegyűjtötte azokat a remetéket, akik bűnbánó életet akartak élni, és szabályzatot adott nekik. Ebben figyelmezette őket, hogy bűneikről naponta megemlékezvén kérjék Isten irgalmasságát. A békét élete jelmondatává tette.
Szent Ferenc és első társai kezdetben Assisszi-beli bűnbánó férfiaknak nevezeték magukat.
Szent Antal is a bűnbánattartás, és ennek hirdetésének nagy mestere volt.
Korabeli feljegyzés szerint: „Prédikációira minden oldalról özönlik a nép. Az utakon férfiak és nők fáklyás csoportja látható. Még éjjel útra kelnek, hogy a kora reggeli szentbeszédre oda érjenek…”
A mai evangélium részlet számunkra sem lehet pusztán visszaemlékezés Jézus életének egy rövidke epizódjára. A szentmisében felolvasva nekünk is szól a felszólítás, a figyelmeztetés, netán szemrehányás.
Isten kegyelme meg-meg érinti az életünket. Jézus személyes jelenlétével táplál bennünket az Oltáriszentségben. Szüntelenül buzdít, hogy javítsunk magatartásunkon, életvitelűnkön.
Nagyban függ tőlünk is, elsősorban személyes hozzáállásunkon múlik, hogy Isten uralma bennünk megvalósul-e, Jézus kegyelmi tevékenysége átalakít-e minket, eléri-e a hatását.
Konkrét lépésként a mai nap gondolkodjunk el egy kijavítandó hibánkon, és kérjük Jézus segítségét, hogy bűnbánatot tartva megjavulni igyekezzünk.