Lelkileg megilletődve, megrendülve jártuk végig a szent helyeket, amelyeket Jézus lábnyomai megszenteltek, s ahol életének eseményei történtek.

A Golgota hegyén mindenki maga elé képzelheti a legszentebb eseményt, ahogy Jézus ott függ a kereszten. Az ég elsötétedik, a föld elemei tombolnak. A tömeg mellét veri, még a gúnyolódóknak is torkán akad a szó. Mi történik? Nem akárki halt meg, hanem Isten fia. Jézus lehajtott fejjel,

a halál némaságában is hirdeti: Emberek, látjátok, mire voltam képes, csakhogy megmentselek titeket?! Oszlik a tömeg a Golgotáról; a külső vihar a lelkek nyugalmát is feldúlja. Az Isten fia tökéletes áldozatot mutatott be. És ez az áldozat vérontás nélkül minden nap megismétlődik oltárainkon. A szentmise áldozat, imádó, kérő, engesztelő és hálaadó áldozat.

A szentmise az imádás legfelségesebb áldozata. Mert Isten gyermekét a hódolat, az imádás köti Istenhez. Az imádást a legszebben Jézus gyakorolta. Éppen ezért, aki jól és hatásosan akar imádkozni, az a szentmisében teheti meg a leggyümölcsözőbb módon, Krisztussal egyesülten. „A dicséret áldozatát vidd az Úr elé” (Zsolt 49,14), „Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza”

(Zsolt 49,23). Mivel a szentmise hálaáldozat, aki köszönetet akar mondani Istennek, az a legjobban a szentmisében tudja megtenni. „Mutassanak be neki hálaáldozatot, és boldogan hirdessék tetteit” (Zsolt l06.22).

A szentmise kérő, illetve kérést teljesítő erejét a felajánló részben érezzük. Szent Porfiriusz püspök kérni akart valami. Arkadius császártól. A püspök ismerte a császár konok természetét, ezért egy különös, kedves módját alkalmazta a kérésnek. Éppen arra vitték az uralkodó újszülött gyermekét. A püspök egy cédulára írta kérését és a gyermek bíbortakarója alá csúsztatta. A császár oly kedvesnek találta a kérésnek ezt a módját, hogy rögtön teljesítette a püspök kérését. Az aranyozott tányérka, a paténa az Úr „bölcsője”, amelyen szent teste nyugszik. Ha nem is levélke formájában, lélekben a patenára helyezhetjük felajánláskor kéréseinket és szent fiára való tekintettel teljesíti a mennyei Atya azokat. Amikor a pap felajánlja a föld és a szőlőtő termését, akkor az emberiség minden gondját, fájdalmát, verejtékes munkáját Istennek adja.

A szentmise engesztelő ereje az átváltoztatáskor, az úrfelmutatáskor lesz igazán hatásos. Albukerk Alfonz spanyol hadvezér nagy viharba került hajóhadával a tengeren. A hadvezér látott egy kis gyermeket, a magasba emelte és így imádkozott: „Könyörülő Urunk, mi érdemtelenek vagyunk, de tekints erre az ártatlan gyermekre és rá való tekintettel irgalmazz, ments meg minket. És a vihar lecsendesedett. A világ a szentmisének köszönheti, hogy fennáll. Enélkül rég elsüllyesztették volna az emberek bűnei.

Az Apostolok cselekedetei leírja Szent Pál apostol utazását Róma felé. A nagy viharban napokig nem ettek az utasok. Pál apostol kenyeret vett a kezébe, megtörte és evett belőle. Példáját mások is követték, s testi-lelki erőt nyertek. Ez történik a szentmisében. „Életünk hajóját viharok csapdossák” – írja egy szent ének. A pap megtöri a legszentebb kenyeret, és akik magukhoz veszik, megtaláljak az üdv forrását és táplálékát.

Értékes cselekmény a szentmise, mert összeköti a mennyet a földdel. Jézus szent teste és szent vére ezáltal őriz meg az örök életre minket.

Tamás József plébános