Új Teréz anya a pakisztáni menekülttáborok lakói között

Nyomtatás

ImagePakisztánban Teréz anyának nevezik Ruth Pfau nővért, mert a legszegényebbekkel törődik. Azoknak a gondját veszi magára, akikről mindenki megfeledkezik: a leprásokét és a hindu kisebbség árvíztől sújtott tagjaiét. Az AsiaNews hírügynökség beszámol róla, hogy nyolcvanegy évesen egész nap szolgálja a földönfutóvá lett embereket.


1929-ben született Németországban, Lipcsében. Miután elszökött Kelet-Németországból, orvosi diplomát szerzett, majd belépett egy szerzetesrendbe, és elhatározta, hogy Indiába megy. Vízumgondok miatt azonban Pakisztánban kellett maradnia – akkor találkozott a leprával, egy olyan betegséggel, amelyről nem is gondolta, hogy létezik még. A lepra problémájára akkor nyílt fel a szeme, amikor barlangokban és istállókban magukra hagyott gyermekeket mentett meg, akiket rémült szüleik ilyen helyekre rejtettek; féltek a fertőzéstől, de a gyerekek állapota így még súlyosabbá vált. Ruth Pfau egy kórházat is létrehozott a leprások számára Pakisztánban. Jelenleg azokkal a nincstelenné vált árvízkárosultakkal foglalkozik, akik a hindu kisebbség tagjai.
Ruth Pfau kicsi, törékeny, ősz hajú nővér. A Mária Szíve Leányai Társaság tagja, nyolcvanegy éves és több száz emberről gondoskodik, akinek házát elsodorta a víz. Csapatával együtt hónapok óta foglalkoznak azokkal az emberekkel, akik egy elhagyatott területen kerestek menedéket maguknak a buszpályaudvar közelében. Egész nap talpon van, abban a menekülttáborban segít, amelyet ő maga hozott létre. Sátrakkal, élelmiszerrel, vízzel, gyógyszerrel látják el az embereket, és egy iskolát is működtetnek számukra. A helyzetükről így nyilatkozott: “Csak mi látogatjuk ezeket a táborokat, mert valamilyen oknál fogva senki nem akarja vagy nem tudja támogatni ezeket a szegény embereket”.
Pfau több mint ötven éve szolgál Pakisztánban. Tanított helyi orvosokat; sok segélyt szerzett külföldről. Merwyn Lobo tizenegy éve dolgozik vele, és így nyilatkozott róla: “Pfau doktornővel nagyon-nagyon nehéz együtt dolgozni, mert olyan nagy belső erővel rendelkezik, amelyhez senki nem ér fel.”
Magyar Kurír