Feltételek nélkül szeretni

Nyomtatás

ImageEgy esztendeje múlt, hogy Gyergyószentmiklósra nevezte ki a Gyulafehérvári Érsekség Portik-Hegyi Kelemen címzetes kanonokot főesperes-plébánosnak. A megvalósítások, tervek mellett olyan kérdésekre is választ kerestünk, hogy mi történik akkor, ha egy közösség papját máshová szólítja hivatása.

 

 

 

 

– Életem egyik legnehezebb éve volt ez, igénybe vette szellemi és lelki képességeimet egyaránt, és talán mondhatom, hogy kissé ki is merített. Ez viszont nekem örömet jelent. Egy kis lelkiismeret-furdalásom viszont van, mert az egészségemet és a pihenést egy kicsit elhanyagoltam. Nem az emberekkel nehéz bánni, a személyes kapcsolatokból mindig örömem származott, és a lelkipásztori munka végzése is legtöbbször feltöltött, hanem a sokrétű munka volt nehéz: megismerni az embereket, és felismerni a lehetőséget, miként segíthetek nekik, na meg a gazdasági tevékenységek is szerteágazóak. Mindezt átfogni és a munkatársakat is megismerni, azt várni el, amire képesek – nem könnyű.

– A Szent István-templomnál az építkezés mintha leállt volna…
– Csak úgy tűnik. A látványos munkálatok egy része ugyanis befejeződött. Az üresen maradt, égre tekintő tetőrészt kellene üveggel befedni, keressük rá a legkedvezőbb árajánlatot. Ezután jöhet a villanyszerelés, külső és belső vakolás. De már folyamatban van a fa- és kőpadlózat előkészítése, készítik a padokat is. Az is az igazsághoz tartozik, hogy várjuk az anyagi segítséget, mert nincs meg a szükséges pénz a befejezésre. Ígéretet kaptunk, hogy az állami szervek is támogatják a befejezést, külföldről is várunk még anyagi támogatást. Remélem, sikerül annyira haladni, hogy a jövő évi templombúcsúkor megtarthassuk felszentelését. Ősszel el kellene kezdjük a plébánia építését is a templomhoz közeli területen.
– Mikor költözhet vissza a szeretetkonyha a Korona épületébe, mikor fejeződnek be ott a modernizálási munkálatok?
– Azt hiszem, remélhetjük, hogy már szeptembertől ott fog működni a szegényeknek napi egy meleg ételt biztosító szeretetkonyha, most még folytatódnak a munkálatok. Feladatként vár ránk, hogy felülvizsgáljuk a közel száz rászorult listáját, hogy kik azok, akinek esetleg javult a helyzete, és azok helyett újabb rászorulóknak biztosítsunk ebédet.
– A zárdába katolikus iskolát álmodott meg elődje, Hajdó István. A teológiai osztály már a tavaly elindult, bővül-e idén a vallásos oktatás?

– Újabb teológiai osztály indul ősztől, egyelőre ezen a vonalon megyünk előre. Persze, jó lenne, hogy a tanintézmény katolikus iskola legyen, de az sok mindentől függ. Ehhez, tudomásom szerint, még a román államnak is bizonyos törvényeket meg kell hoznia.– A szegény szülők gyermekeinek délutáni foglalkoztatását szolgáló iskolaházak létrehozásáról tárgyalt a plébános úr Böjte Csaba atyával…

Szükségesnek tartjuk ezen hajlékok kialakítását, keressük a megfelelő helyet. Elvileg egy iskolaház működne Felszegben, és egy Alszegben, remélhetőleg idén legalább az egyik elkezdi a tevékenységét.

– Több lelkipásztor került új közösségbe az utóbbi időben. Sokakban ez bizonytalanságot keltett. Fennáll-e annak a lehetősége, hogy Portik-Hegyi Kelement is máshová szólítják a közeljövőben, egyáltalán lehet-e előre tudni, mi Gyulafehérvár szándéka önnel?

 

– Bizonyos szempontból tudjuk. A főegyházmegyei zsinatot kell tanulmányozni, abban benne van a főpásztornak az elképzelése. Ez alapján a felszentelés után jönnek a kápláni, vagyis segédlelkészi évek. Ezek után jó, ha minden pap megjárja a szórványt, ahol körülbelül 5 évig dolgozik. Utána egy nagyobb plébánián 10–15 évet kell szolgáljon. A tíz évet azért láttuk fontosnak, mert annyi szükséges, hogy kibontakozzon, és terveit megvalósíthassa. „Tizenöt évi szolgálat után az illető hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a főpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná" – így fogalmazza meg a 118. rendelkezés. Vannak, akik építkezésekben tudnak sokat segíteni a közösségnek, vannak, akik lelki dolgokban tudnak eredményesebb munkát végezni, attól függően, hogy ki milyen képességeket kapott Istentől. Általában a váltás mindenki számára jó szokott lenni. Én már a hatodik helyen szolgálok, s állíthatom, javamra vált minden váltás. Normális az is, hogy ez nem fájdalommentes. Jézus nem szenvedés nélküli életre hívott, hanem boldog életre, ami viszont csak áldozatok árán valósul meg. Az lenne baj, ha nem fájna az elválás, mert ez esetleg azt jelentené, hogy vagy a pap nem végezte jól a munkáját, vagy a hívek nem értékelték azt. Sokat jelent a ragaszkodás, de fontos a szabadság. Ha nem tudjuk szabadon engedni egymást, akkor nincs meg bennünk az igazi, krisztusi szeretet. Isten szabadon hagy minket, még azt is megengedi, hogy szembeszegüljünk vele. De mivel szüntelenül szeret, mindig ad lehetőséget a visszatérésre, újrakezdésre. Papszenteléskor örömmel tettük le az engedelmesség ígéretét a mindenkori főpásztorunknak, de ennek megélése nem mindig könnyű. Sokszor az érzelmek fölé kell kerekednünk, mert az értelmünk, a hitünk mást mond, és ha sikerült a jó döntés meghoznunk, az sok jó gyümölcsöt terem.

BALÁZS KATALIN

Hargita Népe

 

Image