Ma 10 éve, 1997. szeptember 5-én halt meg kalkuttai Teréz anya
Nobel-békedíjas szerzetesnő, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója.
1910. augusztus 27-én született Szkopjéban Agnes Gonxha Bojaxhiu néven. Az albán parasztlányt 12 évesen szólította fel egy belső hang a szegények megsegítésére, s ettől kezdve a misszionáriusi tevékenységre készült. 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, s Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére felvette a Teréz nevet, 1929-től dolgozott tanárként Indiában. 1946-ban, egy vonaton hallotta meg a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Kitanulta az ápolónői mesterséget, és elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később rendjének egyenruhájává lett jellegzetes öltözékét, a fehér szárit (hagyományos indiai lepel) kék szegélycsíkokkal.
1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai irgalmasrendet, amelynek tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért és nem fogadhatnak el fizetséget munkájukért, a közösség minden anyagi bevétele adományból származik. 1952-ben Kalkuttában menedékhelyet alapított a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, kórházat hozott létre a súlyos betegek számára, otthont az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.
Életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre, irgalmasrendje keretében több ezer nővér dolgozik a világ több mint száz országában.
A törékeny, ám határozott asszony szegényei érdekében mindenre képes volt: a Vatikánban például felkérte a pápát, hogy ossza fel a Szentszék javainak egy részét közöttük, a Szentatyától kapott gépkocsit elárverezte és a pénzt jótékony célra fordította. A már életében is szentként tisztelt, 2003-ban boldoggá avatott Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg, búcsúztatásán több mint egymillióan vettek részt.