István pap követôiként érkeznek minden évben a csíksomlyói pünkösdszombati zarándoklatra a gyergyóalfalvi kereszt mögé felsorakozó hívek. A tizenhat éve felújított gyalogos zarándoklatra nem kell hívni a gyergyói település fiataljait, aki teheti és elég erôt, elkötelezettséget érez magában, az a pünkösdszom­batot megelôzô nap, péntek reggel, a helyi templom elôtti téren gyülekezik.

 

 

 

2000 óta István pap egészalakos szobra őrzi a teret, kezében magasra tartott egyházi zászlóját megvilágítja a tér fái között beszűrődő napsugár. A 2008. évi csíksomlyói zarándokútra készülnek a falubeliek. A téren egyre több hátizsákos fiatal jelenik meg, kisebb csoportokba tömörülve beszélgetnek. Madaras Zoltán egyike a gyalogosan útra induló zarándokoknak, amint fogalmaz, a hagyomány ápolásáért vállalja a gyalogos búcsújárást. Az előző évek tapasztalata alapján úgy érzi, a több napig tartó út az emberekkel való kapcsolatszerzés szempontjából is fontos. Idén hatodik alkalommal indul gyalog Gyergyóalfaluból Csíksomlyóra Madaras Zoltán.

A templom előtt Lusták Istvánt szólítottam meg, aki a magyarországi Örkényből érkezett Gyergyóalfaluba, hogy itt csatlakozzon a keresztaljához, és az alfalviakkal együtt menjen a csíksomlyói Boldogasszonyhoz. Beszélgetésünk során megtudom, nem első alkalommal jött a gyergyói településre. Lusták István számára fontos, hogy az anyaországi és a határon túli magyarság egymást erősítve ápolja a történelmi, egyházi emlékeket, emlékhelyeket, így mentve át ezeket a jövő nemzedéknek. A Szent Korona Szövetség tagjaként elsődlegesnek tartja a nemzeti kérdést.

Úgy véli, akit megérint Csíksomlyó szellemisége, az érzi, hogy ide el kell jönni, nem csak egyszer, hanem többször is. „Hihetetlenül felemelő, magasztos élmény, látni azt a sok magyar embert, aki a hagyományait ennyire ápolja, és a vallásnak ennyire hódol, hisz ez a megmaradásnak a záloga” – fogalmaz beszélgetőtársam.

A térre közben a lovasszekerek is behajtanak. Két szekér áll a zarándokok rendelkezésére, hogy csomagjaikat elszállítsa Somlyóra. Vannak, akik mégis úgy döntenek, hogy maguk viszik a terhet a zarándoklaton. Tizenhatodik alkalommal vágnak neki a gyalogos zarándoklatnak Balázs József vezetésével az alfalviak, miután újra lehetőség adódott szabadon zarándokolni Somlyóra. „A csíksomlyói Szűzmáriának vagytok a megszólítottjai. Nem véletlen, hogy eljöttetek, mert úgy éreztétek, hogy ezt az utat meg kell tenni. Tíz órás gyaloglás után Csíkkarcfalvára érnek a zarándokok Vannak, akik el akartak jönni, de nem tudtak, vagy éppen nem volt elég lelkierejük ahhoz, hogy a tegnap esti eső után, merjék vállalni az utat. De ti mertétek. Kiválasztottak vagytok” – hangzottak az indulás előtti szavak a csoport vezetőjétől.

A kereszt alatt gyülekezett több mint hetven ember számára hangsúlyozták, hogy itt mindenki egyért van, a gyergyóalfalvi keresztet képviselve, amely előtt leveszik az emberek a kalapjukat és keresztet vetnek. A harangok megszólalnak, és a csapat imádkozva, énekelve indul Csomafalva, Újfalu felé, ahol újabb zarándokok csatlakoznak hozzájuk.

Közel tíz óra múlva újra találkozunk a csapattal. Délután hat óra. Karcfalva határában, Madicsa felől éneklő zarándokok érkeznek a vártemplom elé. A székely kapu és kereszt előtt megállva, háromszor hajtják meg a zászlókat, aztán megszólalnak a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom harangjai, így köszöntve a búcsús zarándokokat. A csapat a templomban hálát ad, majd ismét imádkozik. Balázs József arca igen beszédes, sugárzik az örömtől. „Büszke vagyok rájuk. Ezek a gyerekek, fiatalok, diákok nem akárkik, akik otthonról azzal a szándékkal jönnek el, hogy ötven kilométert gyalogolnak a hitük jegyében. Ezek kiválasztottak” – mondja az alfalvi keresztalja vezetője.

Meggyőződéssel meséli, hogy az elmúlt évek során „olyan élményeim voltak az úton, ami meggyőzött arról, hogy most már nem hiszek Máriában, a Boldogasszonyban, hanem érzem őt. Pünkösd táján, mintha még erősebb lenne a közelsége, jobban figyelünk rá, és ezen keresztül ő is jobban figyel ránk. Ha az antennáit egy kissé érzékenyebbé teszi az ember, akkor rengeteg csodával találkozik, és ahol csoda van, ott Isten van”.

A templomkertben beszélgetünk, miközben a csapatot beérik a szekerek is a csomagokkal. A zarándokok az éjszakai szálláshely felé veszik útjukat, három helyen éjszakáznak a faluban. Míg a zarándoklat újraindításakor kürtöskaláccsal várta a falu népe az alfalviakat, most már csak néhány ember fogadja a keresztalját és emel kalapot előtte. A hittanterem és az egykori járásbíróság épülete mellett, Ferencz András családjánál éjszakáznak az alfalviak.

Olyan is van, aki már otthonosan tér be a Ferencz portára, hiszen az előző években is itt pihent az alfalvi keresztalja. Ferencz Andrásné Anna a falubelijeit fogadja. Tizenhat évvel ezelőtt két kislányt fogadtak be, aztán évről évre egyre népesebb lett az itt éjszakázó vendégsereg. Van, aki a szobák mellett az istálló szénapadlását választja éjszaki menedéknek, más sátorban éjszakázik.

A keresztalja szombat hajnalban négy órakor indul tovább. Vezetőjük szerint igen fontos, hogy a felcsíki keresztalják indulása előtt áthaladjanak a falvakon, hiszen a csíksomlyói körmenetet hagyomány szerint az alfalviak vezetik. A gyalogos zarándoklatnak is hagyománya volt. „A negyvenes években Alfaluból egyenesen Rákosig mentek a zarándokok, itt pihentek meg, másnap reggel felmentek a somlyói ünnepre, és a templomban háltak, majd Karcfalvára jöttek. Innen van a mi Karcfalvához való ragaszkodásunk” – fogalmaz Balázs József. A régi búcsújárástól eltérően most Taplocán és Karcfalván időzik az alfalvi keresztalja.

„Ahogy innen a lábunkat kitettük, többet nem vagy Emese, Péter vagy Pál. Ettől kezdve Gyergyóalfalu vagy. Úgy viselkedj, hogy nem a Te nevedre hozol szégyent vagy dicsőséget, hanem Gyergyóalfalura és a gyergyóalfalvi keresztre. Útközben az emberek leveszik a kalapjukat előttünk, köszönnek. Nem előtted vetnek keresztet, nem előttem, hanem a keresztünk előtt. Mi nem zászlóalj, hanem keresztalj vagyunk. (...) Ez az út nem kirándulás. Mária velünk van végig, ha süt a nap, ha esik az eső, ha fúj a szél. Nem kell csüggedni, mert a tizenhat év alatt senkinek nem esett baja, pedig volt napsütés, volt jégeső. Egyért az egész, mindenki mindenkire vigyáz” – hangzottak a csapatvezető szavai, amit mindenki szem előtt tartva vett részt a zarándoklaton.

Daczó Dénes