Aki a Szentföldre készül, nyissa ki a szívét

Nyomtatás

ImageNe ismereteket akarjunk szerezni – ajánlja Korzenszky Richárd azoknak, akik a Szentföldre készülnek. A tihanyi bencés perjel nemrég ért haza szentföldi zarándoklatából. A Magyar Kurír élményeiről kérdezte őt.


– Mi volt az út apropója, kikkel utazott?
– Most jártam harmadszor a Szentföldön. Először két évvel ezelőtt, a budapesti Egyetemi Lelkészség zarándokcsoportjával voltam. Több mint harmincéves álmom teljesült akkor. Fiatal teológus voltam, amikor oroszból lefordítottam a Zarándokot, az orosz lelkiségnek ezt a szép könyvét. Helyről helyre vándorol a hőse, keresi a szüntelen imádság kulcsát és Jeruzsálembe készül. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen elmegyek a Szentföldre. Sok évig vártam rá, végül teljesült. Elemi erővel hatottak rám a szent helyek: a betlehemi Születés-temploma, a Genezáreti-tó, a Tábor-hegye, Jeruzsálem panorámája, az Olajfák hegye, a Getszemáni kert, a Via Dolorosa, majd a Szent Sír-bazilika. A júdeai pusztában a szentmise a szabad ég alatt örökre elkísér. Az út után több ismerősöm, régi diákom mondta, miért nem szóltam: szívesen eljöttek volna ők is. Így állt össze egy évvel ezelőtt egy ötvenfős zarándokcsoport.
Amikor elindultunk, már készen volt egy fotóalbumom, benne az első út naplójával. Akik velem jöttek, már ismerték ezt a könyvet és tudták, mennyire megérintett engem a Szentföld. Ez az út, a második, már más volt számomra: kísértem őket az úton, és arra törekedtem, hogy amint én is turistából zarándokká váltam, ők is megtapasztalják ezt a belső utat. Segítettem, hogy jobban elmélyedjenek, hogy megérinthesse a lelküket a Szentföld szelleme.
A harmadik zarándokútra azok jöttek velem, akik nem fértek bele az előző évi csoportba. Megszólítottam személyesen bencés öregdiákokat és olyan ismerősöket, akik a tihanyi templomhoz kötődnek.
A Szentföld-albumomban („Az Úr házába fölmegyünk…”) van egy fotóm, amelyen egy fiatal beduin férfit lehet látni kisfiával. Most, két év múlva ismét találkoztam velük a pusztában. Kinyitottam a könyvet a képnél. Leírhatatlanul boldogok voltak. A maszatos kisfiú átölelte a nyakamat, a könyvet pedig boldogan szorította magához. Nem tudom, mikor láttam így örülni embert.
– Mi volt a legszebb és legkellemetlenebb élménye?
– Az első úton megrendülten álltam a Tábor-hegyén. A kenyérszaporítás helyén szinte magam előtt láttam a fiút, akinél volt öt árpakenyér és két hal – s Jézus áldásával evett és jóllakott az elcsigázott tömeg. A Születés-templomában, lenn az egyik barlangban éreztem: „ezen a helyen pásztorok tanyáztak és nyájukat őrizték az éjszakában.” Nem „azon a helyen”, ahogy itthon olvassuk, hanem ott, ahol voltunk, valahol ott történt. A pusztában pedig nem tudtam nem gondolni arra, hogy ugyanaz az égbolt volt Jézus fölött, és ugyanaz a föld volt alatta – és mi most itt vagyunk, ahol ő is járt.
A második és a harmadik utam kissé más volt. Másként volt ajándék, mint az első. Volt tanítványok, barátok, ismerősök voltak velem, és megrendítő volt számomra, ahogyan megtapasztalták ők is, hogy szent a hely, ahol járunk.
Kellemetlen élmény? Izraelben nagyon kevés az eső. Most ellenben bőven volt részünk benne, a szokásos évi mennyiség többszöröse esett néhány nap alatt. Valaki megjegyezte: nem baj, lehet hogy kellemetlen, de ahhoz segített, hogy jobban befelé tekintsünk. Így volt. S ez is ajándék volt.
– Milyen lelkülettel tért haza?
– Mindhárom utamon azzal a betlehemi üzenettel jöttem haza, hogy aki Jézussal találkozott, az nem járhat tovább a régi úton. („Más úton tértek vissza hazájukba” – mondja az evangélista a napkeleti bölcsekről.)
– Mit ajánl annak, aki oda indul?
– Aki a Szentföldre készül, bátran nyissa ki a szívét. Ne ismereteket akarjon szerezni – azt jó könyvekből itthon is megteheti. Érezze a szél susogását, hallgassa a Genezáreti-tó hullámait, nézze az ég madarait, a rét virágait. Örüljön annak, hogy valahol ott, ahol most a turisták és zarándokok járnak, ott járt Jézus és a tanítványok. Hagyja hatni magára a szent helyeket. Boruljon le bátran Jézus nyomában. S ilyenkor, nagyböjt idején bátran ismételgesse a Zarándokkal az imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön.” És ne szégyellje se maga, se mások előtt a könnyeit. Hazatérve pedig mondja el minél több embernek, hogy jó az Úr nyomában járni.
Szilvay Gergely/Magyar Kurír