90 év önmagában is nagy időt jelent. Nem könnyű ennyi esztendő örömét, terhét, emlékét hordozni. Bíró Antal atya azonban könnyű szívvel fogadta mérföldkőnek számító 90. születésnapját.

A sok megpróbáltatás nem nehezítette el, csupán gazdagabbá tette töretlen hittel dobogó szívét. Még a hat évig tartó deportálásban, illetve Erdélyből való 1956-os kiűzetésében is megtalálta azt a szépséget, örömöt, ami erőt adott a továbbéléshez.

Bíró Antal atya, székely legénykeként került az udvarhelyi barátokhoz. Apám proletárgondolkodású ember volt, aki azt mondta nem kell neki úrfi s kisasszony a házhoz. De én ki akartam törni ebből a világból. Elszegődtem az udvarhelyi barátokhoz, ahol mindenfélét segédkeztem. Aztán látták, hogy fog az eszem, felkaroltak, tanulhattam – emlékszik vissza a szászvárosi kolostor udvarán Bíró Antal atya.

Kilencven évének emlékeiből gyémántként csillan elő pappá-szentelésének pillanata. Márton Áron püspök leültetett magával szemben, a szemembe nézett és azt kérdezte: Tudod-e mire vállalkozol fiam?! És az az ember, akit nem tört meg sem börtön, sem a vörös pilátusok, lapidáris mondatokban fogalmazta meg, hogy mi vár ránk. Ez a beszéde úgy belém vésődött, hogy évtizedek múltán is villámhárítóként tartotta távol tőlem rosszat.

Szükség is volt e villámhárítóra. Antal atya tanári pályáját megtörték, szeretett Erdélyéből elűzték, mégis derűsen szolgálta az Istent 47 esztendeig a temesvári egyházmegyében. Életemben a bánsági sváboktól kaptam a legfehérebb kenyeret, tenyerükön hordoztak, és amikor át akartak helyezni Gyorokra, magyarok és németek egyhangúlag kérték, hogy maradjak – meséli élete egy-egy kiemelkedő mozzanatát Antal atya.

1990-től, nyugdíjasként, még 15 évig Aradon szolgált. Közösségépítő munkájának gyümölcse minden bizonnyal még most is érezhető. Négy évvel ezelőtt “szegődött el” Szászvárosra, segíteni Böjte Csaba ferences atya gyermekmentő munkáját. A plébániai teendők ellátása mellett hihetetlen kitartással küzd a maroknyi szászvárosi magyarságért. Miközben a kolostor kertjében jócskán adódó fizikai munkától sem riad vissza, idén is 5000 paprikát termelve meg az itt élő gyermekek számára, eközben nincs olyan ünnep, amiről meg ne emlékezne. Fejből szavalva a magyar irodalom nagyjait, minden ünnepi alkalommal maradandó gondolatokkal szól a közösséghez.

Tinódi nyomdokain járva, ő maga is hitóriás énekben énekelte meg a Gyulafehérvári római katolikus püspökség ezer évét. Munkája kis könyvecskébe foglalva az ezer éves jubileum alkalmából jelent meg a főegyházmegye támogatásával.

A még nyomdaszagú kiadványt Böjte Csaba atya hozta el, születésnapi ajándékként Szászvárosra. Antal atya meghatódva, hálás szívvel vette át a könyvecskét. Egyszerű, székely tömörségű sorai sok magyar emberhez juttatják majd el a 90 év során megérlelődött gondolatokat, melyek mintegy megerősítik a jubiláris év jelmondatát: Krisztussal ezer esztendeig!

www.nyugtijelen.com/erdely.ma