Az angolszász országokban ebből az alkalomból tartják meg minden évben az emlékezés napját november 11-én.
Az évfordulóval összefüggésben a BBC
összeállítást közölt a Nemzetközi Vöröskereszt genfi archívumáról,
amelyben azoknak az adatait őrzik, akik meghaltak, eltűntek vagy
fogságba kerültek az első világháború évei alatt.
A szervezet a világégés 1914. július 28-ai kitörése után
alapította meg a hadifoglyok nemzetközi ügynökségét abból a célból,
hogy kapcsolatot teremtsen az egymástól a háború miatt elszakított
emberek között.
A hivatal mindössze tíz alkalmazottal kezdte meg tevékenységét, de
1918-ra már több százan dolgoztak az ügynökségnél, amely több millió
megkereséssel foglalkozott.
A háborúban 44 ország 65 millió katonája vett részt. A négy és fél éven át tartó öldöklésben 15 millió ember vesztette életét.
Az archívum jól alátámasztja, hogy miért emlékezik az utókor
világháborúként a konfliktusra. Vannak dokumentumok amelyek arról
szólnak, hogy afgán és szenegáli katonák estek német fogságba a nyugati
hadszíntéren 1914-ben.
A dokumentumok között később világhírűvé vált emberek
hadifogoly adatlapjai is megtalálhatók, például Charles De Gaulle
egykori francia elnöké, aki a verduni csatában került német kézre.
Az
archívumban ott vannak azok a levelek is, amelyeket Maurice Chevalier
rokonai és barátai küldtek, amikor a francia énekes fogságba került, és
hollétéről semmit nem lehetett tudni.
A dokumentumok többségét, persze, azok a megkeresések teszik ki, amelyeket az egyszerű emberek írtak hozzátartozóik ügyében.
Egy
francia nő például a Vöröskereszten keresztül küldött levelet fia
egységének. Egyik katonatársának válasza ma is megtalálható az
archívumban: "Asszonyom, nagyon sajnálom. A csata vad volt, és nekünk
tovább kellett mennünk. Nem láttam a fiát meghalni, de olyan súlyos
fejsérülést szenvedett egy repesztől, hogy nem élhette túl."
Cristopher Bradford közkatona a mai Irak területén, Kut el
Amara ostroma után került török hadifogságba, ahol hat hónappal később
vérhasban elhunyt. Az aktáján ennyi áll: "Nem végrendelkezett, nem
maradt utána semmi".
Az ENSZ felismerte a genfi archívum fontosságát, így az Unesco felvette a Világemlékezet-jegyzékbe.
Az archívum még most is több száz megkeresést kap évente olyan emberektől, akiknek a rokona harcolt az első világháborúban.