A várandósság alatt bekövetkező testi-lelki változásokra, a vajúdásra, a gyermek világrahozatalára készíti fel a kismamákat Szabó Erzsébet szülésre való felkészítésre szakosodott gyergyószentmiklósi pszichológus.

 

 

 

Mivel a szülés természetes folyamat, a nők eleve rendelkeznek a szülésről való tudással. A tudatalattiban pszichológiai értelemben olyan „programok” vannak, amik „megsúg-ják”, hogyan kell gyermeket szülni. Ha a várandós nők engedik, akkor ezek a viselkedési kódok aktiválódnak. A „születés kódja” a terhességet és a szülést szabályozza, vagyis azt az üzenetet hordozza, hogy az anya képes szülni, a baba pedig képes megszületni. Ennek ellenére világviszonylatban növekvő tendenciát mutat a császármetszések, vagyis a műtéti beavatkozással történő szülések száma. Országos viszonylatban az utóbbi alig két évtized alatt a császármetszések aránya elérte a 18–20 százalékot, és ez az arány Magyarországon még ennél is magasabb.

Szülés és képi gondolkodás

Szabó Erzsébet szülésfelkészítésre szakosodott pszichológus szerint a világ ma nem törődik eléggé az áldott állapotban levő nőkkel, akik így nem tudják örömmel megélni a várandósság idejét, és kénytelenek mintegy „átesni” a szülésen, ami pedig életük egyik legszebb pillanata. Hogy ez ne így történjen, a pszichológusnő programot dolgozott ki, melynek során a várandós kismamák hat-nyolc alkalommal – kéthetente - együtt készülhetnek a gyerekük világrahozatalára.

A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon tornatermében meghitt gyertyafény mellett, kényelmes ülőpamlagokon kisebb-nagyobb pocakkal büszkélkedő kismamák csoportja fogadott. A teát kortyolgató társaság kissé ódzkodva fogadta az újságírói érdeklődést, mégis megengedték, hogy bepillantást nyerhessünk a szülésre készítés folyamatába. Szabó Erzsébet elmondta, hogy a képzés során a vajúdási, szülési pozitúrákat is gyakorolják, emiatt a tevékenység rendszerint zárt csoportban zajlik. Ez azt jelenti, hogy az érdeklődők előzetes bejelentkezés alapján kérhetik a felvételüket az indulócsoportba és ezután ajánlatos részt venniük az ezt követő hat-nyolc foglalkozáson. A felkészítőkre bebocsátást nyernek a férjek, sőt a közeli családtagok, barátnők is, akik vállalják a kismama lelki támogatását a várandósság, a szülés, illetve a szülés utáni időszak idején. Szabó Erzsébettől azt is megtudjuk, hogy az igény szerint alakítható programban a résztvevők megismerkedhetnek a várandósság testi-lelki változásaival; a szülés és a gyermekágyas időszak legfontosabb kérdéseivel; információkat kapnak a magzat fejlődéséről, érzelmeiről, mozgásairól – ezt dia- és videovetítések teszik szemléletessé. A gyakorlati foglalkozásokon a mozgás, tánc, vajúdási-szülési pozíciók, a test tudatosítása, lazító gyakorlatok és az imaginálás kerül előtérbe. Az imaginálás azt jelenti, hogy képi, elképzeléses gondolkodás útján ismerkednek a pocakban fejlődő babával, illetve a vajúdással és a szüléssel, de azt is elképzelik, milyen lesz az első találkozás a gyermekükkel. „Az ember képtelen belső képek nélkül előrelátó lenni, elképzelni, tervezni a jövőjét” – szögezi le a pszichológus, majd arra kéri a társaságot, hogy mindenki mesélje el, milyen gondolatokkal érkezett a délutáni találkozásra.

Volt, aki morcosan ébredt

Volt, aki azt mesélte, hogy nagyon várta már a találkozást, kíváncsisággal, érdeklődéssel készült, de olyan is akadt, aki habozás nélkül megmondta, ő bizony morcosan érkezett, mert éppen a délutáni szundikálásában zavarta meg a csergőóra, amely figyelmeztette, készülődni kell. „Nem gond, ha egy foglalkozásról kimarad valaki, főleg, ha azt az időt pihenéssel tölti” – nyugtatta meg a „morcosan ébredt” kismamát a pszichológus. Azonban kiderült, hogy az ébredés utáni morcosságot leszámítva készült a kismama a találkozásra, hiszen itt „olyasmiket lehet megbeszélni, amit sehol máshol”. „Jólesik, hogy elmesélhetem azoknak a kismamáknak, akik még nem szültek, milyen csodálatos élmény volt számomra a kisbabám születése” – mondta Bartis Kinga. A várandós kismama hozzáfűzte, már az első terhessége idején hallott a csoportos foglalkozásról, mivel azonban már nagyon előrehaladott volt az állapota, nem vehetett volna részt a teljes képzésen. Most azonban örömmel jött, hiszen függetlenül attól, hogy már szült, minden újdonságra kíváncsi.

A „dúla” szerepe

A pocakos kismamák között ott volt egy féltő gondoskodást sugárzó fiatal lány is: Kovács Enikő barátnőjét kísérte el a csoportos foglalkozásra, és eltökélt szándéka, hogy a vajúdás idején, sőt a szülőszobában is gondoskodik majd a barátnőjéről. „Ő a kismama dúlája, vagyis az a személy, aki a szülő nőt segíti, támogatja várandóssága idején” – magyarázza a pszichológus. (A doula szó görög eredetű, jelentése: szolgálatban, úgynevezett „asszonytársi segítőt”, születéstámogatót takar.) Enikő éppúgy részt vesz minden foglalkozáson, mint a várandósak. „Csodálatos érzés volt, amikor megtudtam, hogy a barátnőm kisbabát vár” – mondja Enikő, akinek meggyőződése, hogy fordított esetben ő is számíthatna a barátnője segítségére. Lelkesedése, segítőkészsége láttán a pszichológus javasolja, vegyen részt Budapesten egy dúlaképzésen, hiszen sok kismama örülne annak a gondoskodásnak, amit nyújtani képes.

Lelki, fizikai változások

A kismamák következő feladata: piros és sárga papírfecnikre kellett felírniuk, milyen lelki és fizikai változásokat észleltek magukon a várandósságuk idején. Miután ezt is alaposan megbeszélték, kellemes, lassú zenére kissé megmozgatták a pamlagon ülésben elzsibbadt testrészeiket, majd filmet láthattak arról, hogyan lehet leküzdeni a szüléstől való félelmet. Aztán kedvükre válogathattak a pszichológusnő által hozott, szüléssel, várandóssággal kapcsolatos filmekből, könyvekből is.

Aktiválni a születéskódot

„A nők elfelejtettek szülni” – fejtette ki a pszichológus. Magyarázatképpen elmeséli, hogy személyes élmény – 32 hetes magzatának elveszítése – mintegy önvigasztalásképpen késztette arra, hogy a várandóssággal, a szülésre készüléssel foglalkozzék. „Rengeteg negatív információ áramlik különféle csatornákon a várandós kismamák felé, akik ezek hatására megtelnek szorongással, félelemmel. Ha ezt még tetézi a szülőszobán szerzett negatív élmény is, köszönik szépen, többé nem kérnek belőle” – fejtegeti Szabó Erzsébet, aki rendkívül fontosnak tartja a tudatalattiban lapuló születési kód „aktiválását”. Hiszen amikor egy nő áldott állapotba kerül, ez a „kód” előtérbe kerül, és minden zajlik a természet rendje szerint: a pocak növekszik, a magzat fejlődik, az anyai szervezet készülődik a szülésre.

www.kronika.ro /erdély.ma