Bár jövőre tízmillió alá csökkenhet hazánk lakossága, a demográfiai válság orvoslására nem mutatnak jelek a 2008-as költségvetésben. Remény még van: a magyarok több gyermeket szeretnének, mint ahány végül megszületik.

Komoly esélye van annak, hogy az idei lesz az utolsó esztendő, amikor Magyarország még tízmillió feletti lakossal számolhat. Immár huszonöt éve folyamatosan kevesebben születnek az elhunytaknál, évek óta kisvárosnyi emberrel vagyunk kevesebben (2003-ban 41 ezerrel többen haltak meg, mint amennyien születtek, 2006-ban 31 ezer volt a népességcsökkenés). Így fordulhat elő, hogy a jövő esztendőre a most tízmilliót néhány tízezerrel meghaladó népesség a jelképes szám alá csökken.

Kérdés, hogy ez mennyire rázza fel a döntéshozókat. A baj azonban annál súlyosabb, hogy csak kormányintézkedésekkel javítani lehessen a helyzeten. A miénknél jobban vezetett európai országok is küszködnek a lakosság elöregedéséből, az alacsony születésszámból fakadó gondokkal. A hazai problémát nem lehet csupán a nemzethaláltól rettegők félelmének betudni, hiszen a népességszám csökkenésének gazdasági hatása is van: a kevesebb gyermek kevesebb majdani keresőt és adóbevételt is jelent, így fenntarthatatlanná válik a szociális és nyugdíjrendszer.

A gyermeknevelésnek, s ezzel a népesség legalább szinten tartásának azonban hazánkban még vannak stratégiai tartalékai. Ilyen a párok gyermekvállalási kedve. "A magyar családokban átlagban eggyel kevesebb gyermek születik, mint amennyit a szülők szeretnének" - mondja lapunknak Vukovich Gabriella demográfus, a DEMO-STAT Szakértő Iroda vezetője. A tény magyarázata: ma a gyermeknevelés az egyik szegénységi kockázat. A kétszülős, kétgyermekes háztartásoknak közel kétszer, a kétszülős, háromvagy többgyermekeseknek háromszor, az egyszülős családoknak közel négyszer nagyobb az esélyük az elszegényedésre, mint a gyermektelen háztartásoknak. A jövő kiszámíthatatlansága, a hajszolt életmód mellett még komoly visszatartó erő a munkahely elvesztése is.

A születésszámok növelésénél először sokan horribilis összegekbe kerülő kormányzati programokra gondolnak. Pedig odafigyeléssel, gyermekközpontú gondolkodással nagyobb költségek nélkül is meg lehetne könnyíteni a családok életét. Magyarországon például csak négyszázalékos a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, holott ennek szélesebb elterjedése sok anya életét könnyítené meg. Hasonló figyelmesség lehetne Vukovich Gabriella szerint a bölcsődék, óvodák nyári nyitva tartása, az általános iskolás gyermekek szabadidős tevékenységének jobb megszervezése, a babakocsis kismamák közlekedésének megkönnyítése, az otthon lévő nők tömegközlekedésének támogatása. (A Fővárosi Önkormányzatban most van napirenden a kismamák kedvezményes BKV-bérletének ügye.) Így lehetne azon a szemléleten is változtatni, amely a gyermekekre mint problémaforrásra, sok költséget igénylő fárasztó munkára tekint. Ebben pedig a reklámok által sugallt világképnek is szerepe van - elég csak arra gondolni, hogy az egyik fejfájás-csillapító is az apróságok zajongása miatt migrénes mamával hirdeti magát.

Annak ellenére, hogy a családi pótlék januártól némileg növekedett, a 2008-as év sem a családbarát lépések, sem a gyermeket nevelők terheinek szempontjából nem kecsegtet sok jóval. Pedig komoly intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatokat lassítani lehessen. "A gyermek a család gyöngyszeme, jövőbeli adó- és járulékfizetői képessége azonban a közjavak közé tartozik, ezért nem túlzás a gyermeknevelést adókedvezményben részesíteni" - vélekedik Vukovich Gabriella.

Persze még így sem jönnének az eredmények máról holnapra. Csak összetett, a gyermeknevelés különféle nehézségeire egyaránt választ adó és stabil intézkedésrendszer szolgálja a születések számának növelését. Jó példa erre Franciaország, amelynek családpolitikája közel hatvan éve azonos elveken alapul, és ennek köszönhetően a francia termékenység - közel lévén a reprodukcióhoz szükséges szinthez - az egyik legmagasabb Európában.

Ablonczy Bálint

hetivalasz.hu