„Aki sok időt tölt internetezéssel, jól tudja,
hogy a közönséges vagy erkölcstelen tartalmú oldalak és a lelkileg
építő oldalak aránya kb. végtelen az egyhez. Jómagam mint internetes
fejlesztő és marketinges, aki évek óta figyeli az internetes kultúrát,
ennek ellenére úgy vélem, komoly érvek szólnak amellett, hogy a
világháló nyújtotta újfajta kommunikáció minden eddigi médiumnál
hatékonyabban vezeti el az igazságra a tévelygő lelkeket" – írja
Jennifer Fulwiler az InsideCatholic internetes újságban.
„Három évvel ezelőttig magam is tévelyegtem;
megrögzött, harcos ateista voltam. Azután valami kíváncsiságféle fogott
el: lehet, hogy az élet több, mint a látható világ? Keresni kezdtem
Istent, méghozzá szó szerint: mivel nem tudtam kihez fordulni, a
Google-ba írtam be a keresett szavakat. Később blogot is indítottam.
Eleinte mindez egyszerű gondolatkísérlet, félkomoly filozófiai
kérdésfelvetés volt. Álmomban sem gondoltam volna, mi lesz belőle...
Két év múlva a férjemmel együtt megkeresztelkedtünk, és azóta is
gyakorló katolikusok vagyunk."
„Az internetet három jellemzője különbözteti meg minden más
médiumtól, s ezeknek köszönhető, hogy azt hiszem, a férjem és én csak
az első fecskék vagyunk, mert az internet segítségével még nagyon sok
megtérő fog rátalálni a katolikus egyházra."
1. Az internet interaktív
„Amikor először kerestem online információt a
vallásról, örültem, hogy jócskán találtam olyan véleményeket, amelyek
saját ateista nézeteimet tükrözték. Az istentagadásnak ugyanazokkal az
érveivel találkoztam, amelyeket a családban és a barátaimtól
gyerekkorom óta hallottam és magam is sokszor hangoztattam. Volt
azonban egy jelentős különbség – a hozzászólások.
Érdeklődéssel olvastam a keresztények és az ateisták
vitáit a neten. Először egészen megrökönyödtem, amikor egy keresztény
kezdett érvelni. Addig azt hittem, csak nekünk, ateistáknak vannak
fogós kérdéseink, és a mi világnézetünk az egyetlen, amely nem omlik
össze, ha alaposabban megkérdőjelezik. Arra számítottam, hogy a
keresztények összeroppannak. A viták során azonban kiderült, hogy ha
valaki őszintén gondolkodik, be kell ismernie, hogy a keresztények hite
ésszerű alapokon nyugszik. Sőt... mindinkább úgy tűnt, mintha az ő
világnézetük volna igazán logikus. Arra gondoltam, van néhány jó
kérdésem számukra; és volt is. De kiderült, hogy nekik is volt egy-két
jó kérdésük az én számomra.
Az interaktív médiumokban a hamis információkat
megcáfolják, a téves, hiányos eszmék összeomlanak a keresztkérdések
súlya alatt, és ezt mindenki észreveszi, aki őszintén keresi az
igazságot. Bármi legyen is a felfogásunk, az interneten nem tudunk úgy
elszigetelődni a másként gondolkodóktól, mint a valós életben. Az én
esetemben ez azt jelentette: ahelyett, hogy ateista barátaimtól
megerősítést kaptam volna, keresztényekbe botlottam, és szembesülnöm
kellett a felfogásukkal. Ismételten azt tapasztaltam, hogy a nehéz
kérdések egyedül a keresztények, különösen a katolikusok hitrendszerét
nem ingatják meg."
2. Az internet mindenki számára hozzáférhető
„Az interneten bárki elmondhatja, amit akar. A nyilvánosság immár
nemcsak azok kiváltsága, akik szépen meg tudják fogalmazni a
gondolataikat, van idejük könyvet írni, vagy megfelelő kiadói
kapcsolatokkal rendelkeznek. Az információt ma már nem az elit
birtokolja. Az interneten keresztül több gondolat, kérdés, gyors,
személyes válasz jut el az emberhez. Megismerhetővé válik az egyszerű
ember teológiája, vagyis az, ami a hétköznapi életben működik."
3. Az internet közvetlen
„A legnagyobb és a legfontosabb különbség a világháló és a
hagyományos média között az, hogy a neten az emberek spontán módon
szólalnak meg. Blogokat és hasonló személyes írásokat olvasni olyan,
mintha belehallgatnánk az emberek gondolataiba. Én a hozzászólásokban,
a fórumokon, az eldugott blogokban találkoztam az élő, lélegző
kereszténységgel; olyan írásokban, amelyekről a szerző nem is sejtette,
hogy valaha valaki el fogja olvasni. Itt az igazi kereszténységre
találtam rá, nem arra a szalmabábra, amelyet az ateisták állítanak,
hogy kigúnyolhassák és ledönthessék. A keresztények hétköznapjaiba való
bepillantás nyomán ismertem fel: igen, a keresztények valóban hiszik,
amit a hitük tanít, és ettől a hittől az életük tényleg egészen más.
Kicsit úgy éreztem magam, mint az ókori római gladiátorviadalok
szemtanúja, aki végignézi, ahogy a keresztények meghalnak a
Colosseumban. Kacagni és gúnyolódni mentem oda; összezavarodva és
kíváncsian jöttem el, hogy vajon mi motiválja ezeket az embereket.
Az információbőség mindig segíteni fogja az igazi kereszténységet,
mert az igazság a kereszténység oldalán van. Az internet korában a
szívnek és az értelemnek egyaránt bőséges információ áll
rendelkezésére. Saját tapasztalatból tudom, hogy ekkora
információözönben a legkeményebb ateista sem állhat ellen az
igazságnak, még ha csak fél szívvel keresi is."
Jennifer Fulwiler blogja, ahol megtéréséről és keresztény életéről ír, itt található.
Magyar Kurír