Közös ima a magyar tánc és dal nyelvén

Nyomtatás

A népmesei hetvenhetes szám az Ezer Székely Leány Napja történetében is mesésnek bizonyult: az 1931-ben életre hívott székely leány találkozó hetvenhetedik évfordulója az idei év július első szombatján igazán jól sikerült. A népviseletbe öltözött székely leányok és legények létszáma – a regisztrációs adatok alapján – az ezret jócskán felülmúlta, az oltárszínpadon színvonalas táncokat adtak elő a hagyományőrző, adatközlő, valamint hivatásos néptánccsoportok, ugyanakkor a közönség is több alkalommal bekapcsolódhatott a közös táncba. 

A Csíkszereda utcáin végigvonuló, népviseletbe öltözött székely leányok és legények a Szabadság téren ízelítőt nyújtottak táncaikból, ezzel is a csíksomlyói nyeregbe csalogatva a közönséget. Ezt követően a kegytemplomban tartott ünnepi szentmisén vettek részt, ahol intő szóként hangzott el: Isten szerető irgalommal teli tekintetére figyeljenek, hisz az az igazi belső szépség forrása. A Hármashalom-oltáron elsőként Boros Károly főesperes, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány elnöke szólt az egybegyűltekhez, Kányádi Sándor szavait idézve: „Aki megért, s megértet, /Egy népet megéltet". Az ünnep kapcsán hangsúlyozta: megmutatni akarjuk mindenkinek, hogy vagyunk, és hitünkben erősek, erkölcseinkben tiszták, és őseink hagyományait megtartani akarók kívánunk maradni. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere székely népviseletbe öltözve köszöntötte az egybegyűlteket: „azok a veszélyek, amelyek Domokos Pál Pétert arra késztették, hogy életre hívja az Ezer Székely Leány Napját, nemhogy nem múltak el, erősödtek. Ezért is helyénvaló, hogy ebben a formában, hagyományként ünnepeljünk, és tovább éljen e kötődés".
A néptánccsoportok előadásait pedig Fodor Csaba, Lőrincz Lajos és Füleki Zoltán konferálták igencsak szellemesen, ezáltal is szórakoztatva és frissen tartva a közönséget. „Éveken át dolgoztunk együtt Fodor Csabával a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, a korondi születésű Lőrincz Laji bácsival pedig Marosvásárhelyen, valamint a Romániai Magyar Táncszövetségen keresztül évek óta tart a barátság. Őket, a nagy tapasztalatokkal rendelkező vezéregyéniségeit a szakmának – nyugdíjaskorukban – különösen jó volt itt látni a székely leány találkozón. Igaz lehet, hogy akik egy életen át táncolnak és énekelnek, nemcsak hivatásosként, hanem műkedvelőként is, mindvégig frissek és fiatalok maradnak" – mondta András Mihály, az idei rendezvény szakmai szervezését felvállalt Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója.
A közönség, amely létszámában bizony lehetett volna jóval nagyobb is, a hagyományőrző gyermek- és ifjúsági néptánccsoportok között a csíkkozmási Bojzást, a lövétei Kákvirágot, a csíkszeredai Serke Táncosokat, a székelyudvarhelyi Kékiringót, a kászonaltízi Bóbiskát, a korondi Dávid Ferenc Egyletet, a csíkszeredai Borsikát, valamint a szentegyházai Hüpürcsös Együttest láthatta. A közös táncot, rövid táncházat követően pedig az adatközlők és hagyományőrző tánccsoportok között a csíkszeredai Kosz Szilveszter Néptánccsoportot, a brassói Bokréta Együttest, a gyimesközéploki Sötétpataki Hagyományőrző Tánccsoportot, a tusnádfürdői Gyöngyvirág Néptáncegyüttest, a csíkszentdomokosi Hagyományőrzőket és ifj. Cserevirágokat, a csíkszeredai Zsigora Néptáncegyüttest, a csíkrákosi Csalogány Néptánccsoportot, a magyarországi Sárréti Néptáncegyüttest, valamint a csobotfalvi hagyományőrző tánccsoportot nézhette, hallhatta. A széki, mezőségi, kalotaszegi, szatmári, bukovinai, vajdaszentiványi, felcsíki stb. táncrendek közben András Orsolya és a kósteleki Vaszi Levente előadásában egy-egy népdalcsokor is elhangzott. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes műsorai koronázták meg a napot. A gálaműsort követően a kisiskolás résztvevők is igényelték a beígért táncházat, holott a szervezők már úgy vélték, kellőképpen kifáradtak a nap során. Így a program végén pozitívan értékelhettek a szervezők, úgy vélhették, megvalósult mindaz, aminek az Ezer Székely Leány Napjának szólnia kell.
„Itt voltak a felnőttek, a falusi öregek mint adatközlő csoportok, akik minden évben itt vannak, és számunkra ők az ideálok. Idén is megmutatták, még mindig él bennük a tűz, és ezt át tudják adni a fiataloknak, akik szintén itt voltak és bebizonyították, át is tudják ezt venni. Ugyanakkor itt voltak a hivatásosok, akik mindezt másféleképpen is bemutatták, megkoreografálva állították színpadra táncainkat. Jó volt látni a gyerekcsoportokat is, a szép munkát végzett oktatók csoportjait, amely arra biztosíték, hogy lesz következő generáció, amely továbbviszi és élteti az Ezer Székely Leány Napját. Jó volt látni, hogy a találkozó végén a gólyák a székely leányok feje fölött köröztek, nem nevezem csodának, de azt hiszem, sokunk számára gondolatébresztő volt" – értékelt a nap végén András Mihály. A gondolatot pedig azzal folytatta, hogy a találkozó olyan téren is sikeresnek bizonyult, hogy végig szép idő volt, nem volt baleset, semmiféle kellemetlenség, közösen tudtunk a magyar dalnak és táncnak örülni, és ezáltal megvalósult a tánc és dal nyelvén megfogalmazott közös ima is.
Antal Ildikó