A francia származású egykori kolumbiai elnökjelöltet Ingrid Betancourt-t a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) tagjai tartották fogva a kolumbiai dzsungelben 6 év és 5 hónapig. Az asszonyt 14 társával a kolumbiai katonaság csellel szabadította ki. Ingrid Betancourt a La Croix-nak adott interjújában arról beszél, hogyan bocsájtott meg, és hogy a szeretet hogyan enyhítette a fogvatartói iránt érzett gyűlöletét.

 

„Az erőszakra adható egyetlen válasz a szeretet válasza." – nyilatkozta Ingrid Betancourt a La Croix-nak. – „Megtapasztaltam, hogy az ember képes teljes szívéből meggyűlölni egy másik embert. De tapasztaltam ugyanakkor azt is, hogy a szeretet enyhíteni tudja ezt a gyűlöletet. Rettenetesen nehéz szeretni az ellenségeinket, azokat akik ennyi fájdalmat okoznak nekünk. De Krisztusban szilárd alapra leltem. Azt mondtam magamban: „Gyűlölöm őt, Uram, de Miattad nem fogom többé kimondani, hogy gyűlölöm." És már az is enyhülést adott, hogy nem vettem többé a számra a gyűlölet szót. Néha odajött hozzám egy gerillaharcos, kíméletlen volt és visszataszító. Leült elém, és én képes voltam rámosolyogni."

„A Szűzanya adott erőt nekem." – folytatta Igrid Betancourt. – „Tökéletes magányban éltem, körülöttem minden és mindenki ellenséges és támadó volt. Meg kellett tanulnom másképp reagálni a dolgokra, mint ahogy akkor tettem, amikor még szabad voltam, és olyanok között éltem, akik szerettek. Meg kellett tanulnom hallgatni, lehajtott fejjel élni. Az egyetlen, akivel beszélni tudtam, és vele is csak némán, a Szűzanya volt. És rengeteg erőt nyertem ezekből a beszélgetésekből."

„Azt hiszem, sikerült valóban megbocsájtanom. A börtönőreimnek, igen, de nem csak nekik. Meg kellett bocsájtanom azoknak a barátaimnak is, akik megfeledkeztek rólam, akikre számítottam, mégis cserben hagytak, akiket szerettem, mégis borzalmas dolgokat mondtak velem kapcsolatban, mint például: „Ha elfogták, hát elfogták, magának kereste a bajt." vagy: „Háború van. Ha meg kell halnia, hát nő egyet a szám a statisztikákban."

Ingrid Betancourt, soványan és fáradt arccal, de rendületlen nyugalommal válaszol a sajtó minden megkeresésére. Azt mondja, az ad neki erőt, hogy adósnak érzi magát a média felé: „A családom azt mondja, hagyjam abba az interjúkat, és pihenjek. De tartozom maguknak, minannyiuknak. Ha maguk nem lettek volna, én sem lennék most itt. Ráadásul továbbra is szükség van magukra, hiszen vannak, akik még nem szabadultak ki."

Magyar Kurír