Erdély magyarságot teremt

Nyomtatás

ImageEgyre bizonyosabb, hogy a magyarság és ezen belül a székelyek öntudatra ébredésének eszközévé vált a csíksomlyói pünkösdi búcsú és az új hagyomány, a magyar címerrel díszített mozdony vontatta Székely gyors különjáratának elindítása Erdély legkeletibb szegletébe. Erdély ezután – legalább pünkösdkor, három napig – ismét a magyaroké lesz.

 

Méltó jutalomban részesül a pünkösdi zarándok, ha a Kis- és Nagy-Somlyó közötti nyeregbe, az ünnepi szentmise színhelyére az odavezető útvonalak legmeredekebbikén, a Jézus hágójának is nevezett keresztúton jut fel. A Kálvária-hegy próbára teszi a tapasztalt hegymászókat is, de idős asszonyok és férfiak, fiatal gyermekek is végigjárják, és közben imádkoznak. Fent, a tetőn aztán a zarándok elé tárul jutalma: a világ minden szegletéből összesereglett és együtt énekelő több százezres zarándoktömegben gyönyörködhet. Közeli és távolabbi falvakból, tengereken túli és Kárpát-medencei városokból, gyalog, lóháton, vonattal, busszal vagy éppen gépkocsival érkezett búcsúsok vettek részt a szentmisén, amelyet az idén Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrált.

A főpap beszéde a csíksomlyói búcsúk történetének egyik legvilágiasabb, de mégis egyházi szemléletű prédikációja volt, amelyből nem hiányzott az anyaországot sújtó problémák felemlegetése. Az érsek beszélt arról, hogy a világ és benne a magyar nép nagy válságban van. "Azért hozom elő magyarországi életünk gondjait és bajait, mert az ottani élet kivetül a világ összes magyarjára, és mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk" – indokolta szavait Bábel Balázs, majd így folytatta: "Most sokan csak azt érzik, hogy gazdasági válság van. Akik mélyebben látnak, azt mondják, erkölcsi válságban vagyunk. De még mélyebbre kell tekintenünk, mert az erkölcs nem áll meg önmagában. Támaszt kíván. Az ember elveszítette komoly istenhitét háromszáz éve. Azóta egyre lejjebb csúszunk. Először megvolt még az erkölcsi érzék a jó és rossz iránt. De aztán az is megszűnt. Az erkölcsi válságban a bűn a botrányig ért, és korrumpálódott minden, ezt követte az értékválság.
Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a mai világ mindent a pénzzel mér. Ma ott tartunk, hogy az áldozatos munkakörökben dolgozó emberek egy hónap alatt nem szereznek annyi jövedelmet, mint e világ gazdagjai egy óra alatt, akik jókor vannak jó helyen. Ezt a válságot és értékválságot nagyon könnyen az államcsőd is követheti." Bábel Balázs kitért a családrombolásra is: "S milyen fájdalmunk van még az erkölcsi válságban? Hogy az emberiség őssejtjét, a családot rombolják. Minden más együttélést fel akarnak emelni a család rangjára, miközben a családok támogatása csökken. Növekszik az abortuszé. Még a prostituáltak is kapnak újabban állami támogatást. A maradék ifjúságot pedig megrontják. Mindenhová beszivárog az új kór, a genderprogram, hogy mindenki döntse el szabadon, hogy férfi vagy nő, homoszexuális vagy transzszexuális, transzvesztita vagy heteroszexuális akar lenni. Aztán még ha ez sem elég, először az enyhe kábítószereket ajánlják nekik, majd a még keményebbeket, hiszen ez jövedelmet hozhat az államnak. Eddig azért tudtunk fölemelkedni, mert többen születtek, mint ahányan meghaltak. Mára megfordult ez a rend."
Az érsek név szerint nem említette, de Gyurcsány Ferencről és Medgyessy Péterről is beszélt, amikor azt mondta: "Évekkel ezelőtt hallottuk azt az egetverő gőgös kijelentést egy politikustól: »A magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét. Majd mi gondoskodunk a magyarokról.« Egy másik azt mondta: »Jóléti rendszerváltást hozunk.« S mi a valóság? Kisemmizettek lettünk. Elviselhetetlen, kifizethetetlen adósság jármában nyögünk. (…) Nekünk össze kell fognunk! Mert nem vette le rólunk a magyarok Nagyasszonya a kezét! Sem a Csíksomlyói Szűz Mária, aki egy! Ő velünk van! Hozzá kell folyamodnunk, fordulnunk. Ahogy ezer évvel ezelőtt a mi Szent István királyunk végső elkeseredettségében felajánlotta a koronát, úgy ajánljuk föl mi is az életünket neki."
A szentmise végén Lezsák Sándorral találkoztunk. Az Országgyűlés alelnöke egy mondatban felelt kérdésünkre, mit jelentett neki az idei zarándoklat: "Itt dobogott most nemzetünk szíve."
Kristály Lehel (Csíksomlyó)