A Magyar Kurir kérdezte Jakubinyi György gyulafehérvári érseket Románia EU-csatlakozásáról

Kategória: Társadalom Találatok: 1538

A nemzetközi híradások szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásnak köszönhetően a szilveszter euforikus hangulatban telt Romániában. Vajon hogyan élték, élik meg ezeket a napokat a magyar katolikus hívők, és milyen reményekkel néz az új esztendő elé a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke? Jakubinyi Györgyöt erről kérdeztük. 

 

Hogyan töltötték a szilvesztert, milyen hangulatban vannak a katolikus hívek az Európai Unióhoz való csatlakozás után?

A megyeszékhelyeken mindenütt megrendezték az Európa Zászló felvonását, de ezt a polgári hatóság nem egyeztette a helybéliekkel, sem a katolikus plébánosokkal, sem a többi keresztény vallás képviselőivel. A rossz időzítésből az adódott, hogy a hívek, a görög katolikusok, a római katolikusok, protestánsok zsúfolásig megtelítették a templomokat, míg az Európa Zászló felvonásán ehhez viszonyítva alig voltak.
 

Milyen elvárásokkal néznek a csatlakozást követő időszak elé? Mik a kilátások?

Vegyes érzelmekkel tölt el az európai csatlakozás, és arra számítunk, hogy olyan gazdasági nehézségekkel jár, amelyek alapján csak álomkép azt mondani, hogy ezek a „szülési fájdalmak”, és utána jön majd a boldog gazdasági jövő. Sajnos meg kell mondanom, hogy Európa részéről az, hogy az Alkotmányból kihagyta a keresztény gyökerek megemlítését, aposztázia, hittagadás volt, még akkor is, ha azok az értékek, amelyekből Európa él, mind a keresztény talajon sarjadtak ki. Én a híveimet azzal bátorítottam, hogy nézzünk rá Európa zászlajára: egy zsidó származású keresztény politikus javaslatára kapta a zászló jelenlegi formáját, aki a tanácskozás szünetében egy brüsszeli Mária-szobrot látott meg a naplementében. A kék szín a Szűzanya színe, a 12 csillag, amellett, hogy az akkori 12 tagállamot jelképezte, a brüsszeli Szűzanya szobor tetején is látható csillagokra utal, a Jelenések könyve 12. fejezet 1. sorának megfelelően. Tehát akarva nem akarva, de a Szűzanya zászlója alá léptünk. Én is elsősorban a Szűzanyától remélem azt, hogy jó lesz ez a lépés és hogy híveink számára is valami jót hoz.
 

Milyen változások várhatók az egyházi életben, és milyenek az egyház és az állam között folyó tárgyalások szempontjából?

Az egyházi életben semmi. Az állam és az egyház kapcsolata között szintén semmi, minden megy tovább, ahogy ment. Mindenki tudja azt, hogy sem Románia sem Bulgária nem felel meg az európai mércének, de mindenki tudja azt is, hogy a Nyugat-Európának szüksége van a két Fekete-tenger-parti államra, Romániára és Bulgáriára gazdasági, stratégiai és egyéb szempontból. Én az eufóriában nem vettem részt, és nem is fogok, ez különben sem az egyház feladata. De nekünk, egyháziaknak is le kellett mérnünk, hogy mit változunk az európaiságunkkal, és az eddigi tapasztalataink alapján és ezekkel a kilátásokkal úgy látom, semmi sem változik, és itt tényleg csakis a Jóistentől reméljük azt, hogy minden jóra fordul.

Nem remél változást az autonómiára irányuló törekvésekkel kapcsolatban sem?

Lehet, hogy külön utakon járok, és pesszimista vagyok amikor az autonómiával kapcsolatban azt merem mondani, hogy ahogyan Franciaországban nem lesz soha autonómia, úgy Romániában sem lesz. Hiába hivatkozunk arra, hogy Olaszországban vagy Spanyolországban megadták az autonómiát több kisebbségnek is, pl. a katalánoknak. Ha mi erre hivatkozunk, akkor mindig azt mondja nekünk a román vezetőség: „A mi eszményképünk Franciaország, és ott nincs autonómia”. Ha az autonómiáról esik szó, olyasmire is hivatkoznak román testvéreink, amit egyébként kitöröltek a romániai történelemkönyvekből. Sztálin ugyanis szovjet mintára rákényszerítette Romániára egy magyar autonóm tartomány létrehozását, és ezt Ceaucescu csak 1967-ben, az egyesítéskor szüntetette meg. Ez az úgy nevezett magyar autonóm tartomány csak színház volt, de mégis megvolt, és megvolt a kétnyelvű felirat, és megvoltak a magyar iskolák, mert szovjet mintára a nemzeti kisebbségeknek meg kellett engedni azt, hogy nemzeti síkon éljék meg kultúrájukat, de cserébe meg kellett tanulni oroszul és hitvallássá tenni a marxizmust-leninizmust. Ha tehát mi az autonómiát emlegetjük, akkor azt is mondják nekünk: „szóval sztalinisták vagytok?”

Hogyan folytatják mégis tovább a mindennapjaikat?

Szeretnénk, hogy keresztényi hitünk alapján a négy történelmi magyar egyház összefogjon, és az egységet próbálja ápolni, de ez nagyon nehéz a jelenlegi körülmények között. Bízzuk a jövőre és a gondviselésre, hogy mi lesz, még csak két nap telt el azóta, hogy Európában vagyunk, úgyhogy várjuk meg a kifejlődését. Persze nekünk nem tétlenül kell várni. Mi egyszerűen, mint keresztény katolikusok, kötelességeinket továbbra is teljesítjük. Hitünket meg szeretnénk vallani, minden szinten, ahol kell és lehet, kezdve a családtól a munkahelyig, és akinek közéleti szerepe van, legyen az akár képviselő, szenátor vagy egyenesen valamilyen miniszter vagy miniszteri államtitkár, a közéletben is köteles a hitét megvallani.

Forrás: Magyar Kurir