Te, várakozva

Nyomtatás

molnarvilmos.jpgSzeretettel megosztom régi "Bányász barátom" írását. Közel egy évet együtt dolgoztunk fent a Hargitán, egy másik rendszerben, melyet valahogy nem tudnák most már "átkosnak" nevezni. Isten áldását kérem tehetségedre, hogy még sok szép, vidám írással tudjál meglepni, gondolkodásra késztetni bennünket.

Őszinte tisztelettel,

Csaba t.

Időnként ki szoktál menni a vasúti pályaudvarra, nem azért, hogy elutazz, vagy mert személy szerint várnál valakire, hanem csak a várakozásért magáért. Várakozni mindenütt lehet, különösen ha a várakozásnak nincs határo­zott célja, de legmegfelelőbb hely erre mégiscsak egy pályaudvar, ahol sokan várakoznak, ahol együtt várakoznak az emberek, és ettől olyan lesz az egész, mint valami szertartás, s csak az a fontos, hogy ne legyél kirívó a tömegből, s hogy tartsd be ennek a szertartásnak a szabályait. Várakozni pályaudvaron lehet a legjobban, de szükség esetén megteszi egy kisebbfajta vasútállomás is.
Különben sem lehet örökké ugyanannak a városnak az utcáit róni, hébehóba kell a környezetváltozás. Más tájak, más épületek, más emberek, más. A vasútállomás pe­dig kicsit olyan, mintha már máshol lenne az ember. Esetleg nem élsz Párizsban, de néha kimész az állomásra, nézegeted a síneket, és így azért nyersz némi fogalmat róla.
Egy várakozókkal teli pályaudvaron mindig fojtott izgalom uralkodik, ami a vonatérkezés pillanatának közeledtével egyre nő. Ilyenkor téged is mindig elfog némi kellemes drukk, rád is átragad valami könnyű izgalom, hisz mindjárt itt a vonat, mindjárt valami lesz.
Az állomáson való várakozásnak bevett szokásrendje van, nagyjából te is tudod, hogy mivel tartozol a látszatnak. Jól teszed, ha könyökedet és válladat használva  de nem túl feltűnően és nem túl durván   párszor át meg visszanyomakodsz a tömegen, majd szépen beállsz a jegypénztár előtti sorba, de kilépsz, még mielőtt az ablakhoz érnél. Miután háromszor megkerülöd a központi csarnokot, félreállhatsz a fal mellé, és tetszés szerint olvasgathatsz egy újságot vagy fapofával meredhetsz a semmibe. Ezzel nagyjából eleget tettél a követelményeknek.
A vonat érkezésekor kicsit még futkározhatsz föl és alá a szerelvény mellett, mintha keresnél valakit, azt kiabálva, hogy Rózsikaaa…!, vagy azt, hogy Évikeee…!, esetleg azt, hogy Elekkk! De ha nem fűlik hozzá a fogad, ezt ki is hagyhatod. Darabig még álldogálhatsz a bejárati ajtó mellet, aztán ha kigördült a szerelvény az állomásról és kiürült az addig nyüzsgő váróterem, lassan te is elindulhatsz hazafelé. Hisz voltaképpen nem is vártál senkit és semmit.
De azért jöhetett volna.
Molnár Vilmos
www.eirodalom.ro