Tegnap megkereszteltem egy kisbabát!! A keresztelési szertartás három fő részből áll: Az első részben azért imádkozunk, hogy a gyermek tisztán mindenféle ártó bűntől szabadon élhessen. Aztán azért fohászkodtunk, hogy nyíljon meg az ég és a nagy Isten vegyen otthont a gyermek életébe! Majd a végén a kisbabát felkentük krizmával, hogy részesüljön a mi Urunk papi, prófétai, királyi hatalmában! 

Igen, minden megkeresztelt embert az Egyház felken, hogy papként megszentelje környezetét, prófétaként Isten akaratát fürkészve, tanítsa testvéreit és mint felkent király döntéseket hozzon vezesse szabadon önmagát és szeretteit. Néztem a kis Oszkárt és csodálattal töltött el, hogy én a senki, Egyházam nevében Isten akaratából ilyen hatalmas csodálatos ajándékokat áthatok át ingyen, egy kisbabának! 

Boruljunk térdre, roskadjunk magunkba és töltsön el teremtő Istenünk végtelen irgalmát látva az öröm és a hála!! A létünk ajándék, minden percünk a teremtés újabb csodálatos pillanata! Szülőföldünk és annak megannyi csodája, lakója, a legkisebb fűszáltól, a felettünk úszó fellegekig minden teremtő Istenünk irántunk való végtelen szeretetének újabb bizonyítéka!! A bennünk a semmiből felmerülő szép gondolatok, tiszta nemes vágyak, jó érzések mind mind irgalmas Istenünk gyöngéd szeretetét, élő jelenlétét tanúsítja!! E szép vasárnap, körülöttünk a bomló, zsongó, ezer színben születő szép tavaszban, töltse el szíveinket a hála és a köszönet, gyertek fürödjünk, lubickoljunk együtt irgalmas Istenünk jóságában!!