Csaba testvérrel a szeretet ösvényén - Beszámolók

Kategória: Gálospetri Találatok: 3523

Nagyböjt van. A várakozás, a készülődés és a megújulás ideje. Megújulni Jézus keresztje által, amely kereszt nem csak a feltámadás forrása, hanem a szereteté is, a Krisztusi szeretet nagy IGEN-je ami cselekvésre biztat mindnyájunkat.

Jézus hová vezetsz minket szent kereszted által? Milyen lesz az út, amelyen elindulunk? Találsz-e utat számunkra az emberek szívéhez cselekedeteink által? Megannyi válaszra váró kérdés…
A napokban a debreceni Szent László Plébánia Katolikus Felnőttek Társasága keresett meg, hogy „Nagyböjti Jócselekedet” keretében adománygyűjtést szeretnének szervezni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Gálospetriben és Székelyhídon működő otthonai, illetve néhány érkörtvélyesi rászoruló család részére.
Így indított el minket Jézus 2011. április 16-án, nagyböjti várakozásunk idején, hogy a nehézsorsú gyerekek szeméről letöröljük a könnyeket, és mosolyukban érezzük meg mi az igazi, feltétel nélküli szeretet.
Utunk első állomása Érkörtvélyes volt, ahol két nehéz helyzetben lévő családnak nyújtottunk mentőövet élelmiszerek, játékok és ruhaneműk formájában. Találkozás a szegénységgel. Tisztában voltunk vele, hogy nem tudunk minden családot talpra állítani, de töretlenül hittünk és hiszünk abban, hogy segítségünk enyhít a mindennapok gondjain. Hasonló körülmények közül kerülnek ki a Csaba testvér által működtetett otthonok kis lakói is, akiknek talán az egyetlen lehetőség a felemelkedésre a jószándékú emberek segítsége.
Gálospetriben nagy szeretettel fogadott minket Edit asszony, a ház vezetője, aki 26 gyerek neveléséről gondoskodik kifogyhatatlan szeretettel és jósággal.
Székelyhídon örömmel vették a gyerekek az általunk készített agapé-t, melyet követően a velük végtelen türelemmel foglalkozó nevelőnőknek adtuk át az egyéb adományok mellett a plébánia hívei által számukra összegyűjtött pénzt is.
Szegénység. Tudjuk-e mi is valójában az igazi szegénység? A pénz hiánya? … Az értékek hiánya? … A szeretet hiánya? … Vagy ezek együttesen? Reméljük nem csak a nagyhét ad még alkalmat nekünk arra, hogy ezen elmélkedjünk.
Ez az út találkozás volt a szegénységgel, a nélkülözéssel és egyben a reménnyel, melyet Jézus testesít meg számunkra. Azzal a reménnyel, mely erőt ad nekünk ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetben is bízni tudjunk abban, hogy hitünk ereje átsegít minket minden akadályon. Ezen a napon ráébredhettünk arra, hogy óriási a különbség aközött, hogy az ember látja a szegénységet vagy át is kell élnie azt. Ezt az tudja csak igazán, aki már átélte a nélkülözést. Utunk során tapasztalhattuk, hogy az ezekben az otthonokban élő gyerekek már átélték a nyomor szinte minden formáját, amelyből számukra Csaba testvér házai jelentik az egyetlen kitörési lehetőséget.
Látni, hallani Jézusról és megélni Jézust — hogy ő a feltámadás forrása — e kettő között is óriási szakadék tátong. Mi cselekedeteinkben megélni kívántuk Jézust, mint az igaz szeretet forrását. Ezért Húsvét előtt egy héttel rövid időre átléptünk egy tőlünk karnyújtásnyira lévő „másik világba” és ezen az úton Krisztus keresztje mellé telepedtünk le, az Ő szemével próbáltunk meg nézni, az Ő szívével próbáltunk meg szeretni, és megéreztük, hogy tisztán szeretni és segíteni az igazán rászorulókat „Megistenülés”.
A nap végén együtt kértük Krisztust, hogy ha bűneinktől foltos is a lelkünk vezessen minket szent keresztje által, hogy jótettekkel tegyük jóvá hibáinkat és az Ő útján haladva találjunk utat az emberek szívéhez.
Ezúton mondok még egyszer köszönetet :
* a debreceni Szent László Plébánia Katolikus Felnőttek Társasága csoportjának és Bejczi Tibor atyának
* a debreceni Megtestesülés Plébánia híveinek és Felföldi László plébánosnak
* Bujdosó Sándornak (a teherautó biztosításáért)
* Kiss Zsófiának és a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium segítő diákjainak és szüleiknek
* Dr. Bereznai Istvánnak
* Dr. Papp Gyulának.
Ezután a nagyszerű nap után reménykedünk abban, hogy a Szent László Plébánia hívei a jövőben tovább lépkednek velünk a Csaba testvér nevével fémjelzett „szeretet ösvényén”, hogy minél több jobb sorsra érdemes gyermeknek nyújthassunk segítő kezet.
Minden adományátadó utunk végén egy imát mondok Értetek adományozókért. Legyen ez most a következő:

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,

Te ajándékoztad a világnak

az igaz világosságot,

Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát.

Te teljesen ráhagyatkoztál

Isten meghívására,

s így a jóság forrásává lettél,

mely Istenből fakad.

Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.

Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,

hogy mi magunk is

valóban szerető emberek

és az élővíz forrásai lehessünk

egy szomjazó világban.

(Forrás: XVI. Benedek pápa Az Isteni szeretet (Deus caritas est) kezdetű enciklikája)
Ezzel kívánok áldott Húsvéti ünnepeket!
Danka Erika
http://megtestesules.info