Kedves István!
Örömmel köszönöm a jó hírt... örvendek, hogy a szolgáló szeretet kis misszionáriusai voltatok... csak így tovább építsük ezerrel a mi drága jó Istenünk országát, a szeretet földjét...
Hálás szívvel,

Csaba t.

Kedves Csaba testvér!

Nemrég eszembe jutott, a Szent Ferencről szóló filmből (Napfivér), egy jelenet.

Szent Ferenc követőivel együtt a városon kívül a mezőn dolgozó, arató emberekhez csatlakoztak segíteni nekik a munkájukban. Ebéd időben a munkásokkal együtt, ők is megpihennek, de nincs mit enniük és alázattal örömmel fogadják el a munkások adományát a száraz kenyeret, amit örömmel elfogyasztanak, megköszönik és boldogan énekelve tovább mennek.

Változnak az idők, a körülmények, de úgy gondolom, hogy a lényeg nem.

Február elején arra gondoltam, mi is meg kellene próbáljunk valamit a "városon kívül". Bekopogtattam a kézdivásárhelyi "Boldog Özséb plébániára, bemutatkoztam és nagyon kedvesen fogadott, Dr. Kerekes László plébános úr. Elmondtam, hogy mivel is foglalkozunk és néha szoktunk énekelni is  és ezt a leginkább a szentmiséken tesszük. Azonnal le is szögeztük, hogy nem is lenne olyan rossz, ha egy vasárnap  elmennénk és énekelnénk náluk. Hát ez a vasárnap éppen a tegnap volt febr. 28-án.

Csodálatos tavaszi nap, 17-en indultunk, hol gyalog hol vonattal. A jóleső gyaloglás  és vonatozás után, máris énekelhettünk a 12-es szentmisén. Jellemző erre a plébániára, hogy a hívek rendszeresen részt vesznek a szentmiséken, rég nem láttam ennyi embert a szentmisén( nagyböjt II. vasárnapja volt). Nem volt a legkönnyebb ilyen sok ember előtt énekelni, ráadásul egy rövid zenés műsorunk is volt a szentmise végén.De jól sikerült.

Nagyon kedvesen fogadott a sekrestyés néni, édességgel üdítővel, süteménnyel, amit  az egyházközség jó asszonyai sütöttek titokban nekünk. Nagyon köszönjük. Szentmise végén a plébános úr elmesélte a templom védőszentjének Szent Özsébnek az életét és mesélt a templomról, annak építéséről, ami nagyon érdekes, hiszen  nagyon okosnak kellet lenni a kommunista időben, hogy ez a templom felépülhessen. A plébános úr és a segédlelkész úr társaságában egy vendéglőben ebédelhettünk( Hangya) a gyerekek örömére jó húslevest és flekkent pityókával. Itt sem maradt el az üdítő és a sütemény. Van olyan nagy gyerekünk, aki először evett vendéglőben.

Ezután a cserkészekkel és  kedves vezetőjükkel egy városi séta következett a ragyogó napsütésben. A cserkészek ismertették a város főbb látványosságainak történetét.Majd visszatérve a hittanteremben a gyerekek ismerkedtek, barátkoztak a cserkészekkel. Még olyan is szóba került, hogy nálunk is lehetne egy pár napos tábort szervezni. Megígérték, hogy ők is meglátogatnak minket.

Aztán következett az 5 órási szentmise, amelyen ismét mi énekeltünk, ami talán még jobban sikerült, mint a déli szentmisén. Szentmise végén átadott az atya egy- egy borítékot minden kórustagnak, amelyben egy-egy Szűzanyás kulcstartó volt, jelezvén, hogy ez már őket megmentette egy autóbalesetben. Ezenkívül a borítékban még mindenkinek 20 lej volt berejtve.

A gyerekek kimondottan jól érezték magukat, mindenki végig, jókedvű volt, csak este későn hallatszott fel egy-egy sóhaj, hogy: Jajj,  holnap megint iskola!

Kolozsi István