Az ősz zamata üvegbe zárva

Kategória: Kovászna Találatok: 1449

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_narancsl3.jpgAz ég madarairól szóló tanítás sokszor eszembe jut...nem vetnek, nem aratnak, mégis dúskálnak a földi jóban. Persze ez nem lustaságra való buzdítás Jézus részéről, hisz ő maga is rengeteget dolgozott, utazott, virrasztott, szenvedett miattunk.

 

 

Ő inkább bátorítani akarta az aggodalmaskodókat, hogy senki sem fog semmiben sem hiányt szenvedni, aki teljesíti az Atya akaratát.
Pár héttel ezelőtt, Kovásznán, néhány lelkes asszonynak az az ötlete támadt, hogy a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon kamráját föl kellene tölteni. Azért is, mert ez az ősz rendkívül gazdag volt terményekben és a szorgos háziasszonyok kamrái úgy megteltek, hogy semmi sem fért már a polcokra. Mi lesz a többlettel? Nosza neki, arra gondoltak, hogy elhozzák nekünk azt, amit nélkülözni tudnak. A hír terjedni kezdett szájról-szájra, össze fogott az iskola szülői bizottsága, a gyerekek, az osztály főnökök, a templomba is kihirdették a pap bácsik és tiszteletes urak. Jöttek idős asszonyok és fiatal lányok, apukák és nagytaták, művelt és egyszerű emberek. Mindenki hozott valamit, ki lekvárt, ki pityókát, káposztát, murkot, hagymát. Mosolygós almák ontják finom illatukat a pincébe és a hordóink megteltek savanyúsággal. A kezdeti ötlet, hogy lekvárt és zakuszkát gyűjtsenek nekünk, már rég nem az volt, aminek indult...mert a hír eljutott Sepsiszentgyörgyre is és a Tűzoltóság munkatársai is élelmet hoztak nekünk, szalámi, sajt, margarin és még sok minden került a hűtőszekrénybe. A piacon is valaki elindult és gyűjtött nekünk pár kiló paprikát, zöldséget. A katolikus kórus tagjai egy kis pénzt hoztak, egy diák kórus tagjai és vezetője, miután fönnállásának huszadik évfordulóját ünnepelték, ránk is gondoltak, óriási lábos töltött káposzta, rengeteg sütemény és üdítő került asztalunkra. Gazdag volt a vasárnapi ebédünk.
Egy hölgy mosóport és öblítőt hozott, a hentestől sok-sok levescsontot kaptunk. Házi tejet is hozott nekünk egy félkarú bácsi..
Ebben az egészben az a csodálatos, hogy még csak nem is kértünk senkitől semmit. Megszületett egy gondolat valakinek a szívében, talán a Szentlélek sugallatára és ez a gondolat nem halt meg születése pillanatában, hanem sokszorosította önmagát és sok-sok embernek a szívében mocorogni kezdett. Lehet, hogy sokan nem is tudták, hogy miért érzik a kényszert, hogy jót kell tenniük, csak megtették. Volt, aki tudatosan cselekedett és másokat is biztatott a jóra.
Nagyon sokszor megtapasztaltuk Isten jóságát az embereken keresztül. Isten soha nem hagyott magunkra, nem éltünk soha luxusban, de mindig megvolt mindenünk, amire szükségünk volt. A segítség mindig jött, mert mi Istennek drágábbak vagyunk az ég madarainál és a mező liliomainál.
Jók az emberek! Ha nem gőgösen, fennhordott orral járunk a világban, mindennap szembe találhatjuk magunkat az önzetlenséggel, kedvességgel, segítő készséggel.
A jó kovásznai embereknek hála, sokáig fogjuk érezni az ősz zamatát, amikor reggelente egy-egy üvegről lecsavarjuk a födőt. 55 gyermekünk fogja érezni azt a szeretetet, ami titkos hozzávalóként bele lett főzve a lekvárba. 55 gyermek fog minden este hálát adni Istennek, hogy nem hagyta őket támasz nélkül és testi-lelki táplálék nélkül.
Nagyon szépen köszönünk mindent kedves támogatóinknak, de legfőképpen a szeretetet és a sok bíztató, jó szót, mit ránk pazaroltak. Könnyezve tudok csak visszagondolni azokra az emberekre, akik, miután ajándékaikat letették asztalunkra, megköszönték, hogy elfogadtuk...
Isten fizesse mindenkinek!
Kolozsi Noémi