Emléktöredékek egy novemberi kirándulásról

Nyomtatás
Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-kirandulas/viewsize/Kep-101.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-kirandulas/viewsize/Kep-101.jpg'

Kep-101.jpgKirándulni voltunk és a beszámolót önkéntesünk, Kéri Bianka írta.

Szeretettel,

Noémi

 

 

Lázas készülődés, a monoton hétköznapok jege megtörik. Kirándulni megyünk. Ez az izgalom, várakozás keveréke benne van mindenkiben. A házból 50 gyereknek volt lehetősége a Kőrösi Csoma Sándor Iskolacsoport Szülői Bizottságának köszönhetően elmenni, kirándulni, bebarangolni a környéket. Ahogy felszálltunk a buszra, a jó hangulat mindenkit magával ragadott, mindenkinek eszébe jutott valami előző élmény. A busz pezsgett az 50 gyerektől és a nevelőktől.
Első állomásunk Zágonban volt Mikes Kelemen szülőházánál. Annál, a méltán híres Mikes Kelemennél, aki II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása volt.
A múzeumban volt egy emlékkiállítás is Kiss Manyi színésznő tiszteletére. Igazán jó volt végig nézni a gyerekekkel egy ilyen sikeres ember pályafutását, és rácsodálkozni arra, hogy milyen sokszínű az ember.
Majd vissza a buszba, ahol a következő állomásig beszélgettünk, és egymás után idéztünk fel valamilyen régi emléket, egy –egy régebbi kirándulásról. A gyerekek felszabadultak és öröm teliek voltak. Vonzotta őket az új, és vidámította a közösségérzés. Jó volt hallgatni a személyes élményeket, történeteket. Nem hiszem hogy otthon hallhattam volna ezeket a megosztásokat.
Megérkezünk közben a második helyszínünkre. Csomakőrös. Ezen a helyen született egy szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként Csoma Sándor. Aki később, mint megtudtuk az ottani idegenvezetőnk jóvoltából, híres nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója lett.
Közben a vakuk is fénylenek. Megörökítjük magunknak, ismerőseinknek, barátainknak, hogy itt jártunk. Együtt voltunk, kimozdoltunk és új ismereteket szereztünk egymásról, a környezetünkről, a minket körül vevő történelemről.
Büszkeség tölt el, hogy megállhattam egy pillanatra ott, és tisztelettel adózhattam a történelmi nagyjaink előtt. Kicsit közelebb éreztem a könyvszagú tanulmányaimat, úgy gondolom nem csak én voltam ezzel a gondolattal.
Majd Gelence jött az útitervünk szerint. Itt a római katolikus Szent Imre templomot néztük meg. Csodás falfreskókat láthattunk. Egy kedves idős néni hatalmas szeretettel mesélt a freskók történetéről és a kazettás mennyezetről is.
Majd az itthon elkészített szendvicseket megettük. Itthon is lelkesen elfogyasztottunk volna mindent, de úgy érzem most valahogy jobban csúszott mindenkinek ez a szendvics. Hazafele út…
A napközisek énekeltek. Ez tetszett leginkább, ahogy mindenki apránként bekapcsolódott és tényleg egy közösségi élménnyé vált ez az egész nap.
Dalolászás közben nézegettük a színes lombokat, dombokat és völgyeket, a szabadon legelő állatokat.
A támogatóink kedvességének köszönhetően egy finom ebédre is hivatalosak voltunk a közeli vendéglőben.
Emlékezetes volt ez a nap, a gyerekek felhőtlen örömére sokáig emlékezni fogunk.
Nagyon hálásak vagyunk ezért a felejthetetlen élményért!

{zoomcat catid=1344}