A nyírfa

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_nyirfa.jpgAz udvaron él egy kicsi nyírfa, pár évvel ezelőtt hozta egy férfi, ajándékba. Nem volt könnyű az életforma váltás, hisz erőszakkal kitépték szülei mellől, testvérei, rokonai mellől.

Fájdalmas volt az elválás és az anya utolsó simogatása, az apa bátorító, ám könnyes szeme élete végéig belevésődött emlékezetébe.
Az új helyen örömmel fogadták, friss gödröt ástak neki, jól megtrágyázták és ültetés után esővízzel meglocsolták. Ízlelgette az új ízeket, ismeretlen volt és mégis mintha érezte volna valamikor, valahol ezt az édes, jószagú aromát. Meleg volt a nyár, de gondoskodó, apró gyermek kezecskék hozták mindennap az éltető vizet piciny öntözőkben. Szomjasan itta a drága cseppeket és minden elnyelt kortytól enyhült fájdalma, feledni kezdte, amit kényszerből el kellett hagynia. A víz, a földből felszívott táplálék lassan meghozta gyümölcsét, a fácska megfogant, levelei születtek és minden évben növekedett pár centit.
Minden nap elmegyek mellette, kitépek egy-egy gyomot a tövéről, más megmeszeli a törzsét, hogy a kártékony rovarok ne érezzenek kedvet támadásra. Tavasszal körbeássuk, megtrágyázzuk és vizet mindig kap, ha nem másképp, az Isten által küldött eső öntözi őt meg. Már árnyéka is van, madarak is tanyáznak rajta és mi is leheveredünk alája, ha igen elfáradtunk.
Most aranyba öltözött, levelei egyszerre sárgultak meg, egyik napról a másikra. Az éjszakai hideget, ha a napsugarak enyhíteni kezdik, a fáról lehull pár levél. A nyírfa fiait siratja, egyenként búcsúzik tőlük, nehezen válnak meg egymástól. De ebben a látszólagos elmúlásban mégis ott van az újjászületés reménye, a hit, hogy van föltámadás.
A fa sír, de túl a könnyein ott ragyog az a mérhetetlen bizalom, hogy Az, akinek rendeléséből a földből kivétetett és új helyre beültetett, Az majd újra felöltözteti, szebb, tisztább, fényesebb ruhába. Nem hal meg, csak megpihen, szűzies, hó ruhába öltözve várja a tavasz melegét, hogy elölről kezdjen mindent.
Nekünk, embereknek is ilyen erős hitre van szükségünk, hogy nap mint nap föl tudjuk venni keresztünket és lépni tudjunk előre. Aki adta, Az erőt is ad hozzá!
Kolozsi Noémi