A hét alkotó

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_dsc_4591.jpgSzabadidő. Mit is csináljak? Indítsunk rajzórát! -pattant ki a fejemből....és beindult. Hét, alkotásra kész gyerek, akik odafigyelést, megértést, türelmet igényelnek.

Az első órák nem mentek ám olyan gördülékenyen, mint ahogy azt gondoltam. Unták, nem figyeltek rám. Később rájöttem, hogy ez nem fog működni szabályok nélkül. Aztán közösen eldöntöttük, hogy amikor én beszélek más nem beszél és nem vágunk egymás szavába. Nagy erőfeszítések árán, de sikerült betartani a szabályokat.
Hétről hétre próbáltam mindig olyan témákat ,,rajzolni” amik érdekelték őket. Rajzolás előtt megbeszéltük az adott témát és utána fogtunk neki a munkának.
Lerajzolták, amit gondoltak az adott témáról én meg próbáltam az én szerény tudásom szerint kijavítani a hibákat. Volt, aki először megsértődött mondván, hogy az övé miért nem jó? Türelemmel és higgadtan sikerült egy álláspontra jutnunk. Hét gyerekkel dolgoztam, akikben rengeteg tehetség lakozott. Mind a heten az én kicsi művészeim voltak, akiket nagyon szerettem.
Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amikor hétről hétre mentem nekik szólni, hogy lesz rajzóra és hogy ezt mekkora örömmel fogadták .Kérdezem én: kell ennél nagyobb öröm egy ,,tanárnak”?
Persze voltak olyan hetek, amikor elmaradt az óra, ilyenkor szomorúan néztek engem és feltették a kérdést, hogy miért?....
Az első órák eltelte után pár hónappal meg is volt az első kiállításunk, amit a 2013-as farsangi bulin lehetett megtekinteni. Én nagyon szerettem velük dolgozni, mert volt olyan eset is, hogy rajzaikkal fel tudtak vidítani, ez is bizonyítja azt, hogy nem mindig szavakra van szükség ahhoz, hogy kifejezzük mindazt, amit érzünk.
Egy rajz vagy akár festmény is tükrözheti pillanatnyi érzéseinket .Én befejezésképpen mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy merjünk alkotni még akkor is, ha az nem mindenkinek nyeri el a tetszését, mert a szívből jövő alkotás a legtisztább öröm és ki tudja, talán egyszer a te alkotásod fog valakinek örömet szerezni.
Dénes Boglárka, Kovászna
2013.02.12