2009 október 17.-én egy eléggé hűvösnek ígérkező napon, kedves ismeretlen jótevők jóvoltából egy felejthetetlen szép kiránduláson vehettünk részt. A kirándulás a tordai sóbányához, majd a hasadékhoz volt szervezve együtt a Jó Pásztor Közösséggel és a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon kb. 50 fős gyermekcsapatával.

Kedves Jótevők!!!

2009 október 17.-én egy eléggé hűvösnek ígérkező napon, kedves ismeretlen jótevők jóvoltából egy felejthetetlen szép kiránduláson vehettünk részt. A kirándulás a tordai sóbányához, majd a hasadékhoz volt szervezve együtt a Jó Pásztor Közösséggel és a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon kb. 50 fős gyermekcsapatával.

Nagy-nagy izgalommal indultunk el. Mindenki jó melegen öltözött fel, mert hideg volt a reggeli induláskor. Ahogy megérkeztünk egyet tornáztunk, szaladtunk majd ettünk és indultunk is be a sóbányába, ahol már mindenki elfeledte a hideget, olyan sok érdekes dolgot láttunk. Először is a falak sóból voltak. Ott bent egy bácsi (idegenvezető) elmagyarázta, hogy van egy nagy gödör, és ha nagyot kiáltunk, akkor visszhangzik. Mi 16-szor hallottunk vissza a saját hangunkat. A második érdekesség az volt, hogy régen hogyan bányászták ki a sót. Ott volt egy felszerelés, amelyet két ló húzott és mivel akkor nem volt villanyáram, a lovak egy idő után megvakultak. A harmadik helyen volt egy oltár, ahova a munkások jártak imádkozni, mert nem volt templom. A negyedik volt a legérdekesebb, mert ott láttunk lent, egy gödröt, ahol majd jövőre csónakázni lehet. Nagyon sok fehér sót látunk a falon. A tanító bácsi mondta, hogy lehet nyalni a falat, mert ott a legtisztább és egészségesebb. Az ötödik hely kezelés helye volt, ahová a betegek járnak, hogy a sós levegőt beszívják.

Mire kijöttünk a sóbányából, nagyon jó meleg lett kint és így elmehettünk a tordai hasadékhoz is. Először ettünk, megpihentünk és friss erővel indultunk a hasadékhoz. Hosszú volt az út de nem érdekelt, mert láttunk sok-sok magas sziklát, nagy patakot és egy fekete mókust. A nevelő nénink sok maradandó képet készített nekünk. A harmadik hídig volt szabad elmenni, mert tovább túl veszélyes volt számunkra. Itt, Krisztina néni elmesélte nekünk, hogy a sziklafal 200 m magas és több mint 70 barlang van benne. Régen, mikor Szent László a csapatával harcolt a kunok ellen, mikor már majdnem legyőzte az ellenség, akkor ő segítségért imádkozott és kiesett a kard a kezéből és itt kettéhasadt a tordai hegy, így lett a hasadék. Ezután elindultunk visszafelé. Útközbe láttunk sárkányrepülőket és azt is, hogy hogyan szállnak le.

Így ért véget a tordai kirándulásunk.

Ezzel a levéllel szeretnénk köszönetünket és hálánkat kifejezni kedves jótevőinknek, hogy egy ilyen páratlan élményekkel gazdag kirándulást szerveztek nekünk!!!

HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK!!!

A szászvárosi Szent Erzsébet gyermekotthon csapa nevében,

Farkas Paula, IV. osztályos diák