Tusnádi levél Csaba testvérnek

Nyomtatás
ImageAz idén karácsonykor többen szeretnek mint a tavaly! A gyermekeink és a munkatársaim igaz szeretettel és barátsággal viszonyulnak egymáshoz. Összetartanak, szeretik egymást. Ezt tartom az elmúlt hónapok legfőbb eredményének. Vannak iskolai kudarcaink, melyekért részben én és a munkatársaim vagyunk a felelősek, de a gyermekek boldogulásáért tett erőfeszítéseink lendülete nem tört meg. Boldog vagyok, hogy Tunádfürdőn lehetek, hogy van otthonom, hogy bátran várhatjuk Bence testvérét, hogy élvezhetem a munkatársaim barátságát, szeretetét.

Kedves Csaba testvér!

Az idén karácsonykor többen szeretnek mint a tavaly! A gyermekeink és a munkatársaim igaz szeretettel és barátsággal viszonyulnak egymáshoz. Összetartanak, szeretik egymást. Ezt tartom az elmúlt hónapok legfőbb eredményének. Vannak iskolai kudarcaink, melyekért részben én és a munkatársaim vagyunk a felelősek, de a gyermekek boldogulásáért tett erőfeszjtéseink lendülete nem tört meg. Boldog vagyok, hogy Tunádfürdőn lehetek, hogy van otthonom, hogy bátran várhatjuk Bence testvérét, hogy élvezhetem a munkatársaim barátságát, szeretetét. A dévaik szeretete és segítsége erőt, magabiztosságot adott. Az irodások tűrelme, a dévai nevelők érdeklődése, Éva, Ernőék, Hilda, Laciék, Csergőék, Márta, Marika, Tarsoly, Györfi Laci és különösképp Robi segítőkészsége valóban azt erősítette meg bennem, hogy vannak társaim, Barátaim akikre számíthatok! A Budapestiek részéről Tamás, Györgyi, Emese, Krisztina, Márton Kató és sokan mások igaz szerettel és bíztatással viszonyultak hozzánk. Külön meg említem Gábort aki elhozta hozzánk a szekszárdi barátait és aki igaz emberként támaszunk volt.

Déva nálunk is él, Tusnádfürdőn!

Szeretnék gyermekeket befogadni! Világosan érzem, hogy lépnünk kell. Mit ér a test lélek nékül? Szeretettel kérem, hogy Januártól nyissunk új fejezetet a házunk életében! Jóllehet sok probléma elé nézünk, de tulajdonképpen Isten velünk van és ő rótta ránk a feladatot. Az épület vonatkozásában határidőket kell kitűzni a víz, a gáz, az ajtó-ablakok, a javítások, a fűtés stb, tekintetében. Mindez azért fontos, hogy áttérhesünk az engedélyek beszerzésére. Az állam tartozik nekünk! Szeretném ha hívatralosan működhetnénk.

Ezzel a létszámmal nem akarok kitavaszodni. Már elég jól megszilárdultak a házunk szabályai. Van benne lendület, tűrelem, békeség és öröm. A nevelők egyre ügyesebbek. Szükség van a helybeli gyermekek számára egy napközire, egy iskolaházra. Egy napközivel a költségeink emelkedni fognak legkevesebb 100 000 HUF. –al (fűtés, élelem, fizetés), de utóvégre a nagyobb létszám anayagilag is olcsóbb, mert a magam és a szakácsnő fizetése több főre fog eloszlani.

Még nagyon kicsik a saját forrásaink, de ismerem a módját és ki is tudom vitelezni, hogy az állam hozzájárulását megszerezzem. A Januári hónap elegendő kellene legyen ahhoz, hogy a Sanepidet, a Tűzoltókat, és a Környezet védelmeseket meghívhassam a házba.

Továbbá szervezett módon szorosabbra kellene fogni a térségben dolgózók munkatársi és baráti viszonyát. Feltett szándékom, hogy Sanyival együtt dolgozzam, mert egymás munkáját eredményesebbé tudjuk tenni. Komolyan veszük a jelmondatunkat: ,,A pislákoló mécsbelet nem oltja el, a megroppant nádszálat nem töri el „, azaz nem engedünk semminek ami békétlenséget, haragot, agresziót, újjal mutogatást, előítéletet, önzést eredményez. Ahol ezek a dolgok jelen vannak ott a barátság, az öszefogás, a szolidarítás csupán megroppant nádszál. Azt hiszem, hogy minden közösségben vszteséget okoz a békülésre, a kiengesztelődésre, a krisztusi felszólítások meghallására és követésére való képesség hiánya.

Marika már sokszor kezdeményezte, hogy házvezetőkül találkozgassunk. Erre valóban szükségünk van, hogy mindannyiunkban ugyanaz a lélek lakozhasson!

Ide székelyföldre tudatos és szervezett összefogás kell. Már tekintélyes létszámban vagyunk jelen, itt Székelföldön és több-kevesebb hibával, de elszántan megtesszük a szeretet cselekedeteit. Talán egy-két éven belül, már itt Szerda és Gyegyó környékén is számos gyermeken tudunk segíteni a gyámhatóság, a megyei tanács, az önkormányzatok, a közbírtokosságok, az iskolák és az egyházak segítségével. Ezt tudatosan fel kell építenünk, mert az anyagilag is indokolt ez, de azt hiszem, hogy igy új önazonosságra juttatnánk a népünket. Ugyanis ha valakit szeretünk, az azért van mert az illető olyan amilyen. Én egy életerős, biztos jövőképpel rendelkező, büszke és bátor nemzet tagja akarok lenni. A vesztésre állás, a kiszolgáltatottság ha igaz jellemzés egy nemzetre nézve, az minden egyes tagjáról szól, de legalábbis a vezetőiről. Látniuk kell az egyházi és világi vezetőknek, hogy olyas valamit kell tenni ami szent dolog, ami szeretetet életet szül. A mi munkánk egy hosszú távú család, mondhatnám nemzet tervezés. Egy érdemes befektetés anyagilag, szellemileg, erkölcsileg.

A jövőnek élünk és ezt úgy kell tennünk, hogy az alapítványnak holnap is legyen erőforrása, mert mi nem a pénzünkből élünk hanem erényből és szeretetből.

Az új évre én azt kívánom, hogy legyen megbonthatatlan egység közöttünk! Munkatársakat és gyermekeket kell befogadnunk, határon innen és túl! Az Úr rendelje ki hozzá az élelmet, üzemanyagot, bölcsességet, imádságos lelkületet.

Igaz szeretettel, Csaba testvérnek, Tibi!
 
Szerző: Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői Gyvk. vezetője

Image