1849 február 9-én volt a véres, de diadalmas piski csata! Az elmúlt szombaton február 7-én emlékeztünk meg e történelmi napról, a piski obeliszk feliratainak és a honvéd sereget diadalra vezető Bem apónak az arcmása megáldásával! Az elesett hősök iránti tisztelettel emlékezés koszorúját elhelyezték a következő személyek az általuk képviselt intézmények, egyesületek nevében:
- Magyarország Miniszterelnöksége Nemzeti Emlékezetért felelős szakmai háttérintézménye nevében Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója és Tamaskó Anna, a Nemzeti Emlékezet Pedagógiai Program pedagógiai vezetője
-Magyarország kolozsvári főkonzulátusa nevében Fábry Szabolcs konzul úr
-Székesfehérvár Önkormányzata, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör valamint a Budakeszi Kultúra Alapítvány képviseletében Prof. Dr. Vizi László Tamás, Székesfehérvár polgármesterének képviselője, Prof. Dr. Csikány Tamás nyá. dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, Dr. Görög István a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnökhelyettese, Gubián Dániel, a Székesfehérvári Széna téri Általános Iskola tanára.
-Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség
-Berlinger Gábor, a Budai 2. honvéd zászlóalj, Dr. Vass László, a Szegedi 3. honvéd zászlóalj illetve Triznya Arnold, a Kecskeméti 71. honvéd zászlóalj parancsnokai.
-Szovátai 15-ös Mátyás Huszár ezred, 15-ös Mátyás Huszár ezred Szilágysági csapata, a Csíkszéki Huszár Mátyás Egyesület, a 6. Württemberg Huszár ezred, illetve az Aradi Lovas Huszárok és a Torockai István Egyesület.
Imádkozzuk Petőfi Sándorral. E verset február 10-n, a csata másnapján írt!
Tisztelettel,
Csaba t.
NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU...
Négy nap dörgött az ágyu
Vizakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.
Fehér volt a világ, szép
Fehér hó este be,
Ugy omlott a piros vér
A fehér hóra le.
Négy hosszu nap csatáztunk
Rettentő vad csatát,
Minőt a messzelátó
Nap csak nagynéha lát.
Mindent megtettünk, amit
Kivánt a becsület...
Tízannyi volt az ellen,
Győznünk nem lehetett.
Szerencse és az isten
Tőlünk elpártola,
Egy pártfogó maradt csak
Velünk: ez Bem vala.
Oh Bem, vitéz vezérem,
Dicső tábornokom!
Lelked nagyságát könnyes
Szemekkel bámulom.
Nincsen szóm elbeszélni
Nagy hősiségedet,
Csak néma áhitattal
Szemléllek tégedet,
S ha volna ember, kit mint
Istent imádanék,
Meghajlanék előtted
Térdem, meghajlanék.
S nekem jutott a vészes
Dicsőség, hogy veled
Járjam be, oh vezérem,
A csatatéreket.
Te melletted lovaglék
A harc veszélyiben,
Ahol az élet pusztul
És a halál terem.
Sokan elhagytanak, te
Rendíthetetlen agg,
De úgy-e téged, úgy-e
Én el nem hagytalak?
S lépésid mind halálig
Követni is fogom,
Oh Bem, vitéz vezérem,
Dicső tábornokom!