Körösbányai nyári tábor – 2011

Kategória: Körösbánya Találatok: 2634

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Kepzesi_kozpontok_dscf2638.jpgImmár harmadik éve, hogy a körösbányai nyári táborokról készíthetünk beszámolót. Ez kellemes feladat és nagy öröm, mert ilyenkor mindig egy kis csodát igyekszünk megosztani az érdeklődővel.

 

 

Aki járt már Körösbányán, s szeretné felidézni magában a táborok hangulatát, mindenekelőtt a falu robosztus kolostora jelenik meg a szeme előtt. Körösbányán ugyanis a régi, használaton kívüli, ferences templom és kolostor szolgál a táborok helyszínéül.
Veöreös András építész, kutató, aki három éjszakát töltött az épületben, így mesél róla:
„Minden napszakban más színekkel, más hangulatokkal örvendeztetett meg bennünket az évszázados épület. A napfény tükröződései a hámló vakolaton; a falon fel s alá vonuló hangyák sora; a kolostor boltozatos termei; a kripta sötétjében megpenészedett póktetem; az egyik hallgató messzeségbe szárnyaló éneke a templomban; és este a magasság sötétjébe vesző szentélyboltozat – mindegyik kép sugározza azt az erőt, hatalmat és teljességet, de ugyanakkor azt a békességet, alázatot és örömet is, amit egy olyan kolostor tud csak közvetíteni, ahol évszázadokig éltek szerzetesek, és lelki életükkel szentelték meg a helyet. Szent Ferenc erejét, hatalmát, teljességét, békéjét, alázatát és örömét. Krisztus erejét, hatalmát, teljességét, békéjét, alázatát és örömét. […] És a falak állnak, a templom használható, a kolostor lakható.”
A templom használható, a kolostor lakható, s gyermekkacajjal megtölthető! Idén harmadik éve ugyanis, hogy a 10 éve üresen álló épületbe nyaranta gyermektábor költözik.
A gyerekek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakó otthonaiból, a táborszervezők Magyarországról érkeznek. Körösbányán pedig az öreg kolostorban vár minket a Jóisten, és már harmadik éve terít meg nekünk gazdagon - őszinte jósággal és tiszta örömmel.
Az idei két táborban 26-26 gyermek töltötte velünk egy-egy hetes nyaralását. A gyerekek 3 és 15 év közöttiek, a táborszervezők pedig önkéntes fiatalok, akiket összeköt, hogy – a tábor védőszentjének, Bosco Szent Jánosnak példájára – szeretettel és vidáman akarnak tenni a rászoruló gyermekekért.
A reggelek nekünk, táborszervezőknek sokszor bizony nehezen indultak. Nem úgy a gyerekeknek! Már 7 előtt hallani lehetett a folyosó pallóinak dörgését, ahogy valamelyik kicsi végigszalad rajta a mosdó felé. Felverve kis társait, akik ekkor nekiindultak, és ugyanezt tették. S ekkor mint az Oroszlánkirályba a gnú-csapat a szavannán, úgy indult meg a gyereksereg reggelente a WC felé. Ilyenkor a szervezők maradéka is, aki még ébredezett, kipattant az ágyból, hiszen a kicsinek még segítség kell a mosdóban és az öltözködéskor.
A szervezőcsapat másik, éberebbik fele már a konyhában tüsténkedik: a konyhás néni irányításával együtt készítik a reggelit. Más már elment friss kenyérért, megint más a fát vágja, és alágyújt a kályhának, hogy legyen reggel meleg víz. És aki egyik helyen sincs, az épp a forrásnál van, hogy legyen ivóvíz a finom szörpnek vagy a teának a terített asztalnál.
Az étkezés előtt reggeli torna mozgatott át bennünket, reggeli után pedig közös imádság nyitotta meg a napi programot. Délelőtt és délután mindnyájan együtt játszottunk: fürödtünk a Körösben, labdáztunk a játszótéren, nagyokat fociztunk, tollasoztunk, izgalmas kalandjátékokon és kézműves napokon küzdöttünk vállvetve egymással és saját kézügyességünkkel.
Esténként a finom vacsorát esti program követte: a gyerekekkel együtt játszottunk, buliztunk, néptáncoltunk, és még „Ki mit tud?”-on is szerepeltünk. Az esti programot a fürdetés követte. Kettesével igyekeztünk fürdetni a kicsiket, s sokszor inkább ők fürdettek minket, annyit locsáltak. Egy biztos, mindig különösen kedves és vidám befejező része ez a tábori napoknak! A fürdetés után diafilmet vetítettünk. Igen szép esemény, ahogy a kolostor legnagyobb szobájában egymás hegyén-hátán – elöl a legkisebbek, hátrébb a nagyobbak – diafilmet nézünk. Ilyenkor megnyugszik a szervező is… Végignéz a kedves bandán, és boldogan, megelégedve ölel át két gyermekeket, mialatt elnyújtózik ölében a harmadik.
A szervezők csapatát a 24 órás, szünet nélküli, közös munka jól összekovácsolta, s a napi feladatok után, igen jól esett megkóstolni a hűs erdélyi söröket, közben alaposan megbeszélni a napot, s felkészülni a következőre…
S hogy miből terítettünk minden nap asztalt? Abból a sok-sok adományból, amit a magyarországi plébániákon, munkahelyi közösségekben, és családjaikban gyűjtöttek össze a tábor szervezői. A tábor élelmiszerei és eszközei mind olyan adományok, amit a sok jó szándékú ember adott abból a kicsi többletből, ami neki otthon van: legyen ez egy rúd házikolbász, egy üveg finom lekvár, vagy egy zacskó száraztészta…
A gyermekek és a tábor szervezői nevében hálásan köszönöm ezt a gyönyörű két hetet minden adományozónak! Szeretettel üzenem, hogy a két hét során sok kisgyermek lett mindkét füléig maszatos - hála Önöknek!
Budapest, 2011. október 13.
Németh Ádám
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.